Bátky Zsigmond (Kocs, 1874. jan. 5. – Bp., 1939 aug. 28.): etnográfus. A bp.-i egy.-en földrajzi tanulmányokat folytatott. 1900-ban doktorált. 1896-tól az MNM néprajzi osztályán, majd könyvtárában dolgozott. 1919 őszétől kormánybiztosként a néprajzi osztály vezetője, 1920-től kinevezett ig.-ja. 1926-tól 1934-ig a Néprajzi Értesítő szerk.-je. 1934-ben nyugdíjazták, ekkor megkapta a főig.-i címet. A népi építkezés körében végzett munkálatai mellett fő témái: egyetemes néprajzi, gazdaság- és településföldrajzi, nyelvészeti kérdések. Döntő szerepe volt A magyarság néprajza c. összefoglalás létrejöttében, melyben maga a Táplálkozás, Építkezés és Mesterkedés fejezetet készítette el. Különösen a népi építkezés körében végzett kutatásai jelentősek. Rendszerezte a m. parasztház típusait, tüzelőberendezéseit. Elmélyült kutatómunkája, céltudatos szerkesztői és múzeumvezetői tevékenysége nagyban hozzájárult a m. néprajztudomány európai szintre emelkedéséhez. Kogutovicz Károllyal együtt földrajzi zsebkönyveket és atlaszokat is szerk. – F. m. Magyarország néprajza (Bp., 1905); Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére (Bp., 1906); Magyarázat a Magyar Szent Korona országainak néprajzi és iskolai fali térképéhez (Bp., 1909); Condizioni etnografiche dell'Ungheria (Róma, 1930); A magyar sátor és emlékei (Népr. Ért., 1930); A magyar ház eredetéhez (Népr. Ért., 1930); Magyar tűzhelyek és háztípusok (Népr. Ért., 1930); Das ungarische Bauernhaus (Ungarische Jahrbücher, 1938). – Irod. Gunda Béla – Krompecher Bertalan– Szendrey Ákos: B. Zs. irodalmi munkássága (Népr. Ért. 1939).