Bauer Mihály (Bp., 1874. szept. 20. – Bp., 1945. márc. 2.): matematikus. Első önálló kutatási eredményét tizennyolc éves korában publikálta. 1895-96-ban külföldi ösztöndíjat kapott. 1900-ban műegy.-i adjunktus, 1909-ben műegy.-i magántanár az analitikai számelmélet és függvénytan tárgykörben. 1918-ban ny. rk. tanár lett. 1922-ben König Gyula-díjat kapott. A Tanácsköztársaság megdöntése után a műegy.-i reakció üldözése miatt sokat szenvedett. 1936-ban munkabírása teljében nyugdíjazták. Ez idő tájt súlyos szembaj támadta meg, amely azonban munkáját nem gátolta. Közvetlenül a felszabadulás után baleset áldozata lett. Kutatásai az elemi és algebrai számelmélet, valamint az algebra területére esnek, de van néhány függvénytani és geometriai tárgyú eredménye is. Működése lényeges eredményekkel járult hozzá a modern algebra és számelmélet felépítéséhez. – F. m. Megjegyzés Dirichlet egyik tételéhez (Mathem. Phys. L., 1894); Zur Theorie der algebraischen Zahlkörper (Mathem. Ann., 1916); p-addischer Beweis des zweiten Hauptsatzes von Herrn Ore (N. Csebotarevvel együtt, Acta Scient. Mathem. Szeged, 1928). – Irod. Rédei László: B. M. élete és munkássága (Matem. L., 1953. 4. sz.).