Béla, I. (1016 körül – 1063. júl.-aug.): 1060-tól 1063-ig magyar király. Vászoly harmadik fia, II. Mieszko lengyel hg. leányával, Rixával kötött (1033) házasságából három fiú (Géza, László és Lambert) és négy leány született. Apja megvakíttatása után testvéreivel Bretislav cseh hg.-hez, majd Mieszko lengyel hg.-hez menekült, ott nagy érdemeket szerzett a pomeránok ellen vívott háborúban. Bátyja, András hívására 1048-ban hazatért, és az ország védelmét vezetve 1051-ben az ősi m. taktika alkalmazásával III. Henrik német-római császárt visszavonulásra kényszérítette. Mivel I. András – korábbi ígéretével ellentétben – 1058-ban fiát, Salamont jelölte ki utódává, 1060-ban Lengyelo.-ba ment és onnan hozott csapatokkal lépett fel bátyjával szemben. I. András halála után 1060. dec. 6-án királlyá koronázták. Trónra lépését a pogánysághoz húzó, a feudális állami és társadalmi rend ellen támadó elemek lázadása követte, Vata fia János vezetésével, a Fehérvárra összehívott gyűlés alkalmával, de ezt ~ gyorsan leverette. A németeknek tett békeajánlatát nem fogadták el. A német háborúra való készülődés közben Dömösön rádőlt a trónterem. Súlyos betegen vitette magát a Ny-i határra, ahol a háború elején meghalt. Az általa alapított szekszárdi apátságban temették el. – Szi. Vörösmarty Mihály: Korona és kard (elb. költemény).