Béládi Miklós (Békés, 1928. márc. 23. – Bp., 1983. okt. 29.): kritikus, irodalomtörténész, az irodalomtudomány doktora (1988, posztumusz), József Attila-díjas (1975). 1946-ban Békésen érettségizett, majd a debreceni bölcsészkaron szerzett m.-történelem-francia szakos diplomát. 1951-52-ben Hajdúböszörményben tanított, majd az MTA aspiránsa volt. Ezután az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) m. tanszékén kutatómunkát végzett egy évig, innen került az MTA Irodalomtörténeti (később Irodalomtudományi) Intézetébe, ahol előbb 1956-57-ben, majd 1960-tól haláláig dolgozott a Modern Magy. Irodalmi Főosztály osztályvezetőjeként, ill. főosztályvezetőjeként. 1957-1960 között a Magvető Könyvkiadó irodalmi vezetője volt. Fő kutatási területe a XX. századi m. irodalom, ezen belül a népi írómozgalom és a m. avantgárd története. Mértékadó kritikusként és irodalomtörténészként vett részt a tudományos és irodalmi közéletben. A felszabadulás utáni magyar irodalom 1945-1975 c. akadémiai, négykötetes öszszefoglaló mű szerk.-je volt, elindította és haláláig szerk. a Kortársaink c. kismonográfia sorozatot. 1963-72-ben belső munkatársa volt a Kritika c. irodalomtudományi folyóiratnak, majd megalapítója és felelős szerk.-je lett a Literatura c. intézeti műhelyfolyóiratnak. Egyik fő tevékenységi területének tartotta a határon túli m. irodalmak megismertetését és a hazai irodalmi életbe történő integrálását. A Nemzetközi Magy. Filológiai Társ. főtitkárh.-eként sokat tett a mo.-i és a külföldi irodalomtudomány és irodalom kapcsolatainak kiszélesítéséért, szerk.-je volt a Hungarológiai Értesítő c. folyóiratnak. 1955-től aktív tagja volt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak (TIT), 1968-tól a Magyar Írók Szövetségének (1981-ben az elnökség tagja lett). Tudományos munkássága, közéleti tevékenysége, egy.-i órái (Debrecen, KLTE), rádióműsorai és a fiatal író-és tudósnemzedék nevelésében vállalt szerepe révén a kortárs irodalmi élet és a huszadik századi irodalomtörténeti kutatás egyik meghatározó, példaadó egyénisége volt. – M. Érintkezési pontok (Bp., 1974); Történelmi jelenidő (Bp., 1981); Az értelem-alapító (Németh Lászlóról, Bp., 1982); Válaszutak (Bp., 1983); Értékváltozások (Bp., 1985); A nyugati magyar irodalom (Pomogáts Bélával és Rónay Lászlóval, Bp., 1986); Arcképvázlatok (Bp., 1987); Illyés Gyula (Bp., 1987). – Irod. Klaniczay Tibor: Nekrológ (Hungarológiai Értesítő, 1983. 1-2. sz.); Bodnár György: Egy európai a magyar alföldről (Új Aurora, 1984. 3. sz.); Kenyeres Zoltán: Töredék B. M.-ról (Jelenkor, 1984. 3. sz.); Czigány Lóránt: B. M. (Bécsi Napló, 1984. 1. sz.); Mészöly Miklós: B. M. (Kortárs, 1984. 1. sz.); Pomogáts Béla: B. M. (Literatura, 1984. 2. sz.); Rónay László: B. M. (Irod. tört., 1984. 2. sz.); Sőtér István: B. M. válaszútjai (Kortárs, 1984. 6. sz.); B. M. emlékezete, Görömbei András, Zalán Tibor, Esterházy Péter, Siklós István cikkei (Alföld, 1988. 3. sz.); B. M.-ról: Műhelyek és alkotók, Sőtér István, Szabó B. István, Mészöly Miklós, Bodnár György, Czine Mihály írása (Jelenkor, 1988. 3. sz.). – Szi. Parancs János: Utolsó intelmek. B. M. emlékének (Uj Irás, 1984. 10. sz.).