Kezdőlap

Béll Béla (Uraj, 1908. okt. 3.Bp., 1988. szept. 24.): meteorológus, az MTA tagja (l. 1970, r. 1982.). 1932-ben szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát a bp.-i tudományegy.-en. 1934-től az Orsz. Meteorológiai Intézetben dolgozott gyakornokként. 1936-37-ben ösztöndíjasként Németo.-ban a berlini egy.-en és a potsdami obszervatóriumban képezte magát tovább. Hazatérése után, 1941-ben egy.-i doktorátust szerzett. 1943-ban az Orsz. Meteorológiai Intézet Aerológiai Osztályának vezetője lett. Magaslégköri szél- és meteográf mérésekkel foglalkozott. 1945 után megszervezte a hazai magaslégköri szélmérő hálózatot és megindította a rádiószondás méréseket. 1952-től a Pestlőrinci Aerológiai Obszervatórium ig. h.-e, majd ig.-ja volt. A Bp.-i Műszaki Egy.-en (BME) agrometeorológiát oktatott, és részt vett az Eötvös Loránd Tudományegy.-en (ELTE) a meteorológusképzésben is. 1970-től az Orsz. Meteorológiai Szolgálatnál tudományos tanácsadóként működött. Szaktanulmányai az Akadémia Actáiban és az Időjárás c. folyóiratban jelentek meg, az utóbbinál húsz éven keresztül a szerk. bizottság tagja volt. Elnöke volt az MTA Meteorológiai Tudományos Bizottságának. – F. m. A szabadlégkör hőmérséklete Budapest fölött (Bp., 1941); Mezőgazdasági meteorológia (társszerzőkkel, Bp., 1951); A talajtól a légkör határáig (Bp., 1953); A toposzféra éghajlata Magyarország fölött (Bp. 1954). – Irod. Kéri Menyhért: B. B. (Földr. Értesítő, 1989. 1-2. sz.); Somogyi Sándor: Búcsú B. B.-tól (Földr. Közl., 1989. 3. sz.); Mészáros Ernő: B. B. (Magy. Tud., 1989. 4. sz.).