Bencsik Béla (Bp., 1906. júl. 19. – Blasnitzen, 1943. márc. 11.): filozófus. Tanulmányait matematikai, természettudományos és logikai irányban folytatta a bp.-i tudományegy.-en. Pauler Ákos tanítványi köréhez tartozott, filozófiájának hatása ~ egész munkásságán érződik. 1932-ben doktorátust szerzett, majd mestere halála után (1933) két évig a berlini Collegium Hungaricum ösztöndíjasa. Logikai, matematikai és meteorológiai előadásokat hallgatott a berlini egy.-en. Itt került kapcsolatba N. Hartmann-nal, akivel szoros munkakapcsolatot alakított ki. Ennek eredményeképp írta meg fő művét (A megismerés), mely a korszak elismerten egyetlen önálló ismeretelmélete. Utóbb a kultúrfilozófia és művelődéstörténet kérdései foglalkoztatták. Fiatalon, rejtélyes körülmények közt hunyt el. – M. Paradoxonok a logikában és matematikában (Bp., 1932); Pauler ideológiája (in: Pauler Ákos emlékkönyv, Bp., 1931); Az egyszerű dolgok problémája (Bp., 1933); Abszolút és reális azonosság, abszolút és reális lét (Bp. 1936); A megismerés (Bp., 1939); Ausstieg und Verfall derKulturen (1942). – Irod. Harkai Schiller Pál: B. B. életműve (Bp., 1943).