Benczúr Gyula (Nyíregyháza, 1844. jan. 28. – Dolány, 1920. júl. 16.): festő, a 19. sz.-i magyar akadémikus történeti festészet egyik jelentős alakja, az MTA t. tagja (1910). ~ Béla építész bátyja. Kassán folytatott középisk.-i tanulmányok mellett egyidejűleg festeni és rajzolni is tanult a Klimkovits testvérek magánisk.-jában. 1861-től a müncheni Képzőművészeti Ak., 1865-től Piloty növendéke volt. A Hunyadi László búcsúja c. történeti festményével 1866-ban nagy sikert aratott Pesten. Ábrázolókészségét, technikai tudását tanúsította 1869-ben készült II. Rákóczi Ferenc elfogatása című műve is. Egyidejűleg több arcképet is készített Etelka nővéréről és ~ Gézáról. II. Lajos bajor kir. megrendelésére festett alkotásai közül jelentős XVI. Lajos és családja a versailles-i palota megrohanásakor, valamint XV. Lajos és Dubarry (1874) c. festménye (MNG). Olaszo.-i tanulmányútjának hatását tükrözi a Vajk megkeresztelése (1875) c. műve. 1873-ban Münchenben feleségül vette Gabriel Max müncheni festő nővérét, Linát. 1876-ban a müncheni Képzőművészeti Ak. tanára lett. 1883-ban hazatért, s haláláig a mesterisk. ig.-jaként mint korának hivatalosan elismert művésze működött, akit megrendelésekkel, művészeti és közéleti kitüntetésekkel halmoztak el. A millenniumra 1896-ban festette meg a Budavár visszavétele c. művét. Művészetét mindinkább a pompás kosztümök, hatásos jelenetek külsőleges ábrázolása jellemezte. Számos reprezentatív, az arisztokrácia és a politikai élet alakjait ábrázoló portréja közül nevezetesebb Károlyiné, Ferenc József, gr. Tisza István, Trefort Ágoston stb. arcképe. Működése nyomán a reprezentatív portré a századforduló kedvelt s tanítványai által tovább művelt műfaja lett. Mitológiai jeleneteket (Bacchánsnő, Perseus és Andromeda stb.), virágok közé helyezett puttókat (Mályvák között, Venus galambjai stb.) s számos önarcképet is festett. 1906-ban a főrendiház örökös tagjává nevezték ki. Halála után Dolányt (Nógrád m.) Benczúrfalvának nevezték el. Műveit az MNG, valamint több vidéki és külföldi múz. őrzi. – Irod. Mihalik Sándor: B. Gy. (Kassa, 1944); Telepy Katalin: B. Gy. (Bp., 1960, Nyíregyháza, 1964). Sok nem közölt adatot és művek jegyzékét tartalmazó életrajzát fia: dr.~ Gyula írta meg 1945-ben, kézirata a Salgótarjáni Múz. adattárában található; Bernáth Aurél: Benczur (B. A.: A múzsa körül, Bp. 1962).