Benjámin Ferenc (Debrecen, 1888. márc. 2. – London, 1968. nov. 8.): költő, író. A középisk.-t Pozsonyban végezte. Bp.-en A Nap és más napilapok munkatársa. A szociáldemokrata párt költőinek köréhez tartozott. Első verseskötete Egy dalt, egy újat 1907-ben jelent meg. A forradalmak alatt a Világszabadság hasábjain jelentek meg versei és publicisztikai írásai. A Tanácsköztársaság bukása után visszatért Pozsonyba, ahol a Világszabadság c. földmunkáslap szerk.-je lett. Versei és regényei jelentek meg. 1938-ban elhagyta Csehszlovákiát és Londonban telepedett le. Verseiben lázadó hangon írt a társadalom igazságtalanságairól. – F. m. Bilincsben (versek, Bp., 1919); Örökzöld (versek, Bécs, 1922); A pont (Ben Szodoma mágnese, r., Pozsony, 1926); Virinatus (A jövő csodálatos embere, r., Ungvár, 1930); Ultimatum (versek, Pozsony, 1936).