Bertalan Vilmos (Bp., 1911. máj. 26. – Bp., 1985. nov. 10.): művészettörténész, muzeológus, Munkácsy-díjas (1970). 1934-ben a bp.-i egy.-en szerzett művészettörténész diplomát. 1937-ben áll. ösztöndíjjal tanulmányúton járt Olaszo.-ban. 1938-ban a Fővárosi Múz.-oknál helyezkedett el. A háború után először a Petőfi Irodalmi Múz. vezetésével bízták meg, ahol Petőfi- és József Attila-kiállítást rendezett, majd a Fővárosi Történeti Múz. osztályvezetője, később a Kiscelli Múz. főmunkatársa lett. Tudományos munkássága elsősorban várostörténeti és ehhez kapcsolódó művészeti problémák kutatására irányult. A kortárs művészet körében Domanovszky Endre művészetével foglalkozott. A Régészeti és Művészettörténeti Társulat Pasteiner-éremmel tüntette ki (1942). – F. m. Az Óbuda-kiscelli trinitárius kolostor és templom (Bp., 1942); Pest a reformkor és a szabadságharc idején (Bp., 1956); A régi Pest (Bp., 1956); A színek varázsa. Domanovszky Endre gobelinjei (Bp., 1977).