Bertha Sándor (Pest, 1843. aug. 19. – Párizs, 1912. nov. 24.): zeneszerző, zongoraművész és zeneíró. ~ Sándor ügyvéd fia. Pesten Mosonyi Mihálynál tanult. 1862-ben Lipcsébe, később Berlinbe ment, ahol H. von Bülow, a nagynevű zongorista és karmester tanítványa. 1864-65-ben Rómában Liszt Ferenc irányításával fejlesztette tovább zenei tudását, majd véglegesen Párizsban telepedett le. Itt mutatták be operáját, a Mathias Corvint 1883-ban, amelyet a következő évben a pesti Nemzeti Színház is műsorára tűzött. ~ az Erkel Ferenc utáni m. zeneszerző-nemzedék egyik legkülönösebb alakja. Azon elv alapján, hogy nemzeti zenekultúránkat a legalapvetőbb rétegektől kezdve kell újra kiépíteni, a barokk polifón formákhoz nyúlt vissza, melyeket nemzeti elemekkel (verbunkos, népies műdal) próbált feltölteni. – M. Palotások, Suite Hongroise (1871, ill. 1872); Előjáték és fúga (1885); Six Hongroises (1890); Csárdás de fête (1890, zenekar). Írásai: Adalékok a magyar zene történetéhez (Zenészeti L., 1861); La musique hongroise et les tsiganes (1878, magyarul 187); La musique des Hongrois (1907). – Irod. Szabolcsi Bence: A XIX. század magyar romantikus zenéje (Bp., 1951); Hamburger Klára: B. S. (Muzsika, 1962.)