Berze Nagy János (Bessenyő, 1879. aug. 23. – Pécs, 1946. ápr. 6.): folklorista. Parasztcsaládból származott. 1905-ben bölcsészdoktorrá avatták. 1905-től 1939-ig a tanügyigazgatás területén dolgozott különböző beosztásokban és állomáshelyeken (Lugos, Kolozsvár, Nagyenyed, Csíkszereda, Debrecen, Pancsova, Szekszárd s 1924-től Pécs). Falusi tanítókból szervezett gyűjtőhálózat segítségével állandóan gyarapította folklóranyagát. Mesekatalógusa a m. népmesék első nagyobb, korszerű rendszerezése. Szülőföldjének és egyben első népköltési gyűjtőterületének nyelvjárását is írásba foglalta. – F. m. Heves-megyei nyelvjárás (Bp., 1905). Népmesék Heves- és Jász-Nagykun-Szolnokmegyéből (Bp., 1907); Mese (A magyarság néprajza, III. Bp., 1935); Baranyai magyar néphagyományok (I-III. Pécs, 1940); Magyar népmesetípusok (I-II. Pécs, 1957); Égig érő fa (Magy. mitológiai tanulmányok, Pécs, 1958).