Bibó István (Kecskemét, 1877. júl. 23. – Szeged, 1935. szept. 10.): etnológus, filozófus, könyvtárigazgató. A bp.-i egy.-en 1909-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1910-ben a közoktatásügyi min.-ba került. 1920-ban a múz.-ok és könyvtárak orsz. főfelügyelőségének megszervezésével bízták meg. 1922-24 között az iskolán kívüli népművelés orsz. főfelügyelője. 1924-ben a szegedi egy.-i könyvtár ig.-ja. 1921-24-ben szerk. a Társadalomtudomány, 1929-35 közt a Népünk és Nyelvünk c. Szegeden megjelent folyóiratot. Sokoldalú tudományos munkásságot fejtett ki. Filozófiája eklektikus, főleg empirikus és pszichologista orientációjú. Az akkori hivatalos álláspont ellenére segítette a 30-as években jelentkező falukutatókat (Erdei Ferenc, Ortutay Gyula). – F. m. Az érzéki megismerés természete (Bp., 1909); Nietzsche (Bp., 1916); A primitív ember világa (Szeged, 1927); Földrajzi szempontok a magyar lélek mai megítélésében (Szeged, 1930); A számok szerepeinek és jelentésének kialakulása az emberiség történetében... (Szeged, 1935) – Irod. Mészöly Gedeon: B. I. (Népünk és Nyelvünk, 1935. 3-4. sz.); Ortutay Gyula: B. L, az etnológus (Népünk és Nyelvünk, 1935. 3-4. sz.); Szombatfalvy György: B. I. (Társadalomtudomány, 1935. 2. sz.)