Bibó István, ifj. (Bp., 1911. aug. 7. – Bp., 1979. máj, 10.): jogtudós, filozófus, szociológus, politikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1946). Édesapja – István filozófus, a szegedi egy.-i könyvtár ig.-ja, felesége Ravasz Boriska tanár, ig. volt. Egy.-i tanulmányait a szegedi tudományegy. jogi karán végezte (1929-33). Jogtudományi doktorátust 1933-ban, államtudományit 1934-ben szerzett. 1939-40-ben az Igazságügymin.-ban dolgozott. A szegedi tudományegy.-en magántanári képesítést nyert jogbölcselet tárgykörből, s 1940-től a politika tanszéken oktatott. 1946. júl. 22-én egy.-i tanárrá nevezték ki. 1950. dec. 31-ig tanszékvezető egy.-i tanár. A polgári demokratikus népi írókhoz tartozó közíró volt. 1945-ben Erdei Ferenc belügymin. a Belügymin. (BM) közigazgatási főosztályának vezetését bízta rá. Erdei Ferenccel a közigazgatás reformtervezetén dolgozott. 1946-1949 között a Kelet-európai Tudományos Intézet min.-i biztosa, majd elnökh.-e és vezetője volt. A demokratikus népfrontpolitika híveként 1945-48-ban a koalíciós kormányzás, a zsidókérdés és a m. társadalomfejlődés kérdéseiről írt könyvet, cikkeket, röpiratokat. Egy széles népi önkormányzaton és parlamentáris demokrácián alapuló „harmadik utas” társadalmi fejlődést remélve szállt szembe mind a nyugati kapitalista, mind a szovjet típusú szocialista politika követőivel. 1948-49 után kiszorult a közéletből. 1951-1956 között a bp.-i Egy.-i Könyvtár munkatársa volt. 1956. okt. 31-én a Petőfi Párt néven újjáalakuló Nemzeti Parasztpárt Végrehajtó Bizottságának tagjává választották. 1956. nov. a.-nov. 4. között a Nagy Imre-kormány állammin.-e. 1956. nov. 6-án „kompromisszumos megoldási tervezetet” tett közzé, melyben a többpártrendszer, a Nagy Imre-kormány és az ország semlegességének visszaállítása mellett foglalt állást. 1957-ben emlékiratot juttatott nyugatra Magyarország helyzete és a világhelyzet címen. 1957. máj.-ban letartóztatták, 1958. aug.-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban helyezték szabadlábra. 1971-ig (nyugdíjba vonulásáig) a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárosa volt. Az 1970-es évek elején az MTA Igazgatástudományi Bizottságának tanulmány-összeállítást készített a közigazgatási területrendezés ügyéről. A jogelmélet területén belül elsősorban a jogi kényszer, a jogi kötelező erő, a jogerő, legitimitás, a nemzetközi jog struktúrájának kérdéseivel, az államelméleten belül alkotmánytannal, közigazgatástannal, az államhatalmi ágak elválasztásával, a közigazgatási reformmal és a területrendezéssel, a társadalomelméleten belül a társadalmi értékrendszerek, ideológiák, forradalmak, a szabadság és erőszak problémakörével foglalkozott. Az 1945 utáni Mo. legjelentősebb politikai gondolkodója volt. Bostonban Bibó-díjat alapítottak (1980). – F. m. A számok szerepének és jelentésének kialakulása az emberiség történetében (Szeged, 1935, Bp. reprint, 1989); Etika és büntetőjog (Bp., 1938); A magyar demokrácia válsága (Bp., 1945); A kelet-európai kisnépek nyomorúsága (Bp., 1946); Zsidókérdés Magyarországon 1944 után (Bp., 1948); The paralysis of international institutions and the remedies (London, 1976); Válogatott írásai szemelvények (szerk. Kende Péter, Párizs, 1979); Összegyűjtött írásai I-IV. (sajtó alá rend. Kemény István és Sárközi Mátyás, (Bern, 1981-1984); Válogatott tanulmányok 1-4. k. (az 1-3. kötetet vál., utószóval Huszár Tibor, jegyzetekkel Vida István, Bp., 1986; a 4. kötetet vál. ifj. Bibó István és Huszár Tibor, szerk. ifj. Bibó István, Bp., 1990); Különbség (Bp., 1990). – Nekr. Illyés Gyula (Tiszatáj, 1979. 7. sz.); Kemény István (Irodalmi Újság, 1979. 7-8. sz.); Tóth János (Kat. Szle, 1979. z. sz.); E. Fehér Pál: A Bibó-probléma (Kritika, 1979. 9~ sz.); Bibó-Emlékkönyv 1-2. (Bern, 1979); B. L, a harmadik út és a következő nemzedék (szemelvények és beszámoló a második genfi értelmiségi találkozó Bibó-szimpóziumáról, Genf, 1980); Keresztury Dezső: B. I.-ról (Vigília, 1980. 8. sz.); Huszár Tibor: Beszélgetés B. I.-nal (interjú, Valóság, 1980. 9. sz.); Papp Zsolt: B. I. – Társadalomelemzés és politika (Kritika, 1980. m. sz.); Juhász Gyula: B. I. békeajánlatáról (Kritika, 1983. 22. sz.); Szabó Zoltán: B. I. (Sz. Z.: Ősök és társak, Bern, 2984); Szilágyi Sándor: A szellemi ellenállás jelképe. B.-tanulmányok (Chicago, 1985); Dénes Iván Zoltán: A hatalom humanizálása (D. I. Z.: Az önrendelkezés érvényessége, Bp., 1988); Sándor Iván: A kilencvenes évek és Bibó hagyatéka (Bp., 1988); B. I. életrajzához. Levelek, dokumentumok 1935-1976 (Forrás, 1989. 10. sz.); Eszterházy Péter: A demokrata félelme (E. P.: Az elefántcsonttoronyból, Bp., 1991); Emlékkönyv (Bp., Bern, 1991, Réz Pál bevezetőjével); Bibó István, Életút dokumentumokban, kiad. Huszár Tibor. (Bp., 1995.). – Szi. Fodor András: B. I. meghalt (vers, F. A.: Reményfutam, Bp., 1985); Tímár György: B. (vers, Élet és Irod., 1989. 43. sz.); Petri György: B. I. temetése (vers).