Bihari József (Nagyajta, 1901. fan. 14. – Bp:, 1981. febr. 25.): színész, Kossuth-díjas (1951, 1953), érdemes művész (1952), kiváló művész (1955). Vasúti tisztviselő volt Erdélyben, Mo.-ra települése után munkásként, majd könyvelőként dolgozott. Az Orsz. Színészegyesület Színészképző Isk. ját 1928-ban végezte el, s az Országos Művész Színház tagjaként a társulattal beutazta az országot. Ez a társulat Szentiványi Béla vezetésével irodalmi értékű műveket mutatott be a vidéki közönségnek (Ibsen, Pirandello, Goethe stb.). 1935-ben a Vígszínház szerződtette, amelynek 1945-ig tagja volt, akkor átszerződött a bp.-i Nemzeti Színházba, amelynek 1965-ben történt nyugdíjazásáig tagja maradt. Ezután már csak ritkán lépett föl. Művészetének jellemzői: az egyszerűség, megfontoltság, a szenvedélyek belső izzása, a megjelenítő erő és a művészi hitelesség. Keserű iróniája és fanyar humora kiválóan érvényesült a színpadon. Erdélyből tiszta, szép és ízes színpadi beszédet hozott. Tiborc-megformálása Katona József Bánk bánjában színháztörténeti jelentőségű. Filmszerepei közül kiemelkedett a Szőts István rendezte Emberek a havason Ütő Mártonja és Veréb fani alakítása a Szakadék c. filmekben. Televíziós portréfilm készült róla (1981).– F. sz. Ujlaki Bálint (Kós Károly: Budai Nagy Antal); Bubnov (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Stogumber (Shaw: Szent Johanna); Wolff (Hauptmann: A bunda); Orrondi (Shakespeare: Szentivánéji álom); Varga Antal (Háy Gyula: Az élet hídja); Józsa Mihály (Illyés Gyula: Fáklyaláng); Tiborc (Katona József Bánk bán), Menyus (Illyés Gyula: Dózsa György); Czabuk Lajos (Darvas József Kormos ég); Bencsik Antal (Darvas József Hajnali tűz); Bolyai Antal (Németh László: A két Bolyai); Pásztor (Szophoklész: Oidipusz király); Bryant (Wesker: Gyökerek). – I. f. Uz Bence (1938), Halálos tavasz (1942), Emberek a havason (1942), Ludas Matyi (1949) Úri muri (1949), Különös házasság (1951), Tűzkeresztség (1951), Szakadék (1956), A 39-es dandár (1959), Katonazene (1961), Húsz óra (1964), Circus Maximus (1980), Cserepek az aszfalton (1981). – Irod. Zelk Zoltán: B. J. (Élet és Irod., 1970. szept. 12.); Ablonczy L.; B. J. halálára (Film, Színház, Muzsika, 1981. márc. 7.); Sivó Jenő: Az epizodista óriás (Vasárnapi Hírek, 1990. fan. 14.); Sas György: In memoriam B. J. (Népszava 1991. jan 14.).