Birkás Endre (Bp., 1913. aug. 5. – Bp., 1975. nov. 29.): könyvtáros, író. ~ Géza fia. Pécsen végezte el az egy. jogi karát, majd könyvkereskedőként helyezkedett el az Egyetemi Nyomda Könyvesboltjában (1938–47). Frontszolgálatot teljesített a Don vidékén, onnan küldött levélsorozatot az Életnek, annak alapján írta később az Elfelejtett emberek (Bp., 1960) c. regényét. 1947 után megszervezte és vezette a Központi Antikváriumot. 1962-től haláláig nagy szakértelemmel vezette az OSZK szerzeményi osztályát. Írói pályáját különböző folyóiratokban színházi s filmkritikákkal, tanulmányokkal és novellákkal kezdte. Visszatérő témája a félbemaradt egzisztencia, az önmaga korlátait átlépni nem tudó ember. Szereplői többnyire tabáni és krisztinavárosi kispolgárok. Első regényét, a Kelepcét (Bp., 1942) négy másik követte. Irodalmi arcképeiben, kultúrtörténeti esszéiben jó megfigyelőképesség párosul kiváló irodalmi felkészültséggel. – M. Kő és homok (r., Bp., 1961); Vakvágány (r., Bp., 1963); Kopár ég (elb., Bp., 1966); Ólmos eső (r., Bp., 1969); Álmatlan nappalok (elb., Bp., 1972). – Irod. Rónay László: Az elfelejtett író (Vigilia, 1976. 8. sz.); Sík Csaba: Búcsú B. E.-től (Vigilia, 1976. 8. sz.); Thurzó Gábor: B. E. (Élet és Irod., 1975, dec. 6.); Katona Jenő: B. E. meghalt (Könyvtáros, 1976. 1. sz.); Toldi Éva: B. E. kisregényei (Híd, 1987).