Bíró József (Pókakeresztúr, 1887 – Castagnole, Svájc, 1975. jan. 13.): festőművész. A Képzőművészeti Főisk.-n Balló Edénél tanult, majd Párizsban a Julian Ak.-n J. P. Laurensnál. Olaszo.-i, svájci, és ausztriai tanulmányútja után visszatért Párizsba. Az I. világháborúban rövid ideig internáló táborba került, majd Genfbe távozott, itt fejezte be tanulmányait. 1920-ban visszatért Mo.-ra. 1923-ig a fővárosban rajztanár volt. 1923-ban a Paál László Társaság kiállítást rendezett műveiből. Ezután a társaság titkára volt 1944-ig. 1946-ban Svájcban telepedett le. Gyakran látogatott haza Mo.-ra és számos képet festett a m. tájakról. 1937-ben a Nemzeti Szalonban rendezett egyházművészeti kiállításon az Isteni béke c. festménye díjat nyert. Arc- és tájképei erős díszítő érzékről tanúskodnak. Műveiből 1962-ben gyűjteményes kiállítás nyílt Luganóban. Művei megtalálhatók külföldi múzeumokban (Barcelona, Stockholm, St. Louis, Bern, Lugano stb.), Mo.-on legtöbb művét az esztergomi Keresztény Múzeumban őrzik. – Irod. Szíj Rezső: Magyar művészek a nagyvilágban. B. J. (Bp., 1975).