Bisterfeld János Henrik (Nassau, 1605 körül – Gyulafehérvár, 1655. febr. 16.): ref. tanár, természettudós. Egy.-i tanulmányait Heidelbergben végezte. Bethlen Gábor hívására 1629-ben a gyulafehérvári főiskolához került Alsteddel és Piscatorral együtt a filozófia és a teológia tanárának. Jártas volt a korabeli természettudományokban és természettudományos kísérleteket is folytatott. Az arisztotelészi skolasztikával szembefordult, ennek helyébe azonban a protestáns ortodoxiával és a Biblia tekintélyével összeférő, vallásos természetfilozófiát tette. A Tolnai János és társai által megindított puritán és presbiteriánus mozgalmat hathatósan támogatta és ezért összeütközésbe került a többi teológussal. Az enyedi főisk. ritkaságai között őrizték 1848-ig ördögűző könyvét. I. Rákóczi György alatt ő intézte az erdélyi udvar külügyi levelezését, és diplomáciai szerepe is volt; Rákóczi nemesi birtokot adományozott neki Tövisen. Könyvtárát a gyulafehérvári kollégiumra hagyta. – M. Disputatio philosophica de concursu causae primae cum secundis (Albae Juliae, 1630); De uno deo patre filio, ac spiritu sancto Misteriem pietatis (Lugd. Batavorum, 1639 és Amstelodami, 1659); Elementa Logica in usum scholae Albensis (I-IV. Albae Juliae-Várad, 1635-1649); Philosophiae primae Herebordi seminariurn (Albae Juliae, 1652); Bisterfeldius redivivus seu operum H. B. posthumorum (I-II. Hagae, 1661). – Irod. Kvacsala János: B. J. H. életrajza (Bp., 1891); Mátrai László : Régi magyar filozófusok. XV-XVII. század (Bp., 1961); Sándor Pál: A filozófia története (I-III. Bp., 1965); Tordai Zádor: A magyar karteziánizmus történetének vázlata (Magy. Filoz. Szle, 1961. 1. sz.).