Bisztray Károly (Fogaras, 1822. máj. 26. – Nagyszeben, 1911. márc. 21.): 48-as honvédtiszt, törvényszéki bíró, emlékiratíró. Kolozsvárt jogot végzett. Ügyvédi vizsgára készült, de a szabadságharc más irányt szabott életének. Mint Czecz János segédtisztje futár volt Bemnél. Részt vett a fehéregyházi ütközetben és a nagyszebeni csatákban. A szabadságharc leverése után fogságot szenvedett. Itáliába vezényelték. Hazatérve Pesten francia és angol regényeket fordított. Később visszaköltözött Erdélybe, s a Szolnok-dobokai, a fogarasi, végül pedig a brassói törvényszékhez nyert bírói kinevezést. 1889-ben nyugalomba vonult és élete végéig történelmi tanulmányokkal foglalkozott. Történeti és etnográfiai dolgozatai a gyulafehérvári Közművelődés c. folyóiratban jelentek meg (1899, 1900). Kéziratban maradtak naplói olaszo.-i utazásairól francia, német és olasz nyelven, saját kezűleg rajzolt számos miniatűr városképpel. Terjedelmes memoárt hagyott hátra, szintén város- és tájképekkel s okmánytárral. 1948-ban A régi Erdély címen Bisztray Gyula önálló kötetben adta ki a memoár jelentős részét. – Irod. Nagy idők tanúja (Fogaras és Vidéke, 1911. ápr. 2., Nagyszebeni Újság, 1911. ápr. 16.).