Kezdőlap

Bittera Gyula (Nagyszalatna, 1893. febr. 9.Bp., 1970. okt. 21.): gyógynövénytermesztő. Tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en folytatta, de hallgatta a műegy. kémiai és az Állatorvosi Főisk. anatómiai előadásait is. Egy.-i évei alatt az Ornitológiai Központban Herman Ottó irányítása alatt is dolgozott, már ekkor több cikke jelent meg az Aquilában és a Barlangkutatásban. Bölcsészdoktori oklevelet szerzett, de érdeklődése mindinkább a kémia felé fordult. Az I. világháború utolsó éveiben egyre nagyobb igény volt a gyógy-és illóolajos növények termesztése, illetve olajuk előállítása iránt. ~ 1919-ben a Magy. Általános Hitelbank segítségével Kaposvárott illóolaj és vegyészeti gyárat létesített. Öt évvel később Bp.-en létrehozta önálló illóolajgyárát. Nevéhez fűződik a híres tihanyi levendulás létesítése, ahol jelentős termesztéstechnológiai ismeretekre tett szert. Számos újítás fűződik nevéhez, különböző szappanillat-kompozíciók készítési módjait dolgozta ki. Felismerte a paprikamalmokban képződött őrlési hulladék gyógyszerészeti jelentőségét. A reumás bántalmak ellen ajánlott ~-féle paprikakivonatot külföldön is ismerték. Tanulmányokat írt a levendulahibridekről és a levendula nemesítéséről. Gyárát 1949-ben államosították, átmenetileg ő sem dolgozhatott, de 1952-től már ismét folytatta kutatásait. 1963-ban a Gyógynövénykutató Intézetből ment nyugdíjba. – F. m. Az illóolajnövények termelése érfeldolgozása Magyarországon (Bp., 1958); Magyarország illóolajnövényei (Bp., 1960). – Irod. Jáky Miklós: Dr. B. Gy. emlékezete (Magyar Mezőgazdaság, 1970. 1. sz.); Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat kialakulásának története (szerk. Karsány György, Vépy Ernő, Bp., 1973); Magyar Agrártörténeti Életrajzok (szerk. Für Lajos és Pintér János, (Bp., 1987).