Bleyer Jakab (Dunacséb, 1874. jan. 25. – Bp., 1933- dec. 5.): irodalomtörténész, egyetemi tanár, miniszter, az MTA l. tagja (1920). Egy.-i tanulmányait – mint az Eötvös-kollégium tagja – Bp.-en végezte, ahol 1897-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1897-től bp.-i gimn., 1900-tól soproni főreálisk. tanár, 1903-04-ben állami ösztöndíjjal a müncheni és lipcsei egy.-en képezte magát tovább. Hazatérése után ismét bp.-i gimn. tanár s 1905-től egyúttal egy.-i magántanár. 1905-09-ben a Budapesti Philológiai Társ. titkára. 1908-tól a kolozsvári, 1911-től 1919. okt.-ig; majd 1921. márc. 15-től a bp.-i, egy.-en a német irodalomtörténet tanára. 1915-től mint a mo.-i német kisebbség mozgalmainak egyik irányítója a politikai életben is részt vett. 1919. aug. 15-től 1920. dec. 16- ig a nemzeti kisebbségek minisztere a Friedrich-, a Huszár-, a Simonyi-Semadam- és a Teleki-kormányban. 1924-ben alapította a pángermanizmus elveit, a németek kulturális fölényét hirdető Ungarländischer Deutscher Volksbildungs-Vereint. 1920-tól a Keresztény Nemzeti Egyesülés programjával ngy.-i, 1926-tól egységespárti ogy.-i képviselő. Az Egyetemes Philologiai Közlöny társszerk.-je, a Sonntagsblatt c. hetilap alapítója és kiadója. Fő törekvései közé tartozott a német hatás kimutatása a m. irodalomban. E tárgyú számos dolgozata jelent meg a szakfolyóiratokban, a Deutsch-Ungarische Heimatsblätter c. tudományos folyóiratában (1929-1933) a m.-német kapcsolatok feltárásával foglalkozott. A német nyelvű sajtóorgánumokban sok publicisztikai írása jelent meg. F. m. A magyar-hun monda germán elemei (Bp., 1906); Gottsched hazánkban (Bp., 1909); Hazánk és a német philologia a 19. sz. elején (Bp., 1910); Friedrich Schlegel am Bundestage in Frankfurt (München-Leipzig, 1913); A hazai németség (Bp., 1917). – Irod. Koszó János: B. J. emlékezete (Egyet. Phil. Közl., 1935).