Bodor Péter (Erdőszentgyörgy, 1788. jún. 22. – Kolozsvár, 1849. aug. 17.): mechanikus, székely ezermester. A marosvásárhelyi kollégium alsó osztályainak elvégzése után eleinte erdélyi főurak szolgálatában állott, később kitanulta az asztalos-, órás-, kertész- és lakatosmesterséget. 1806-ban a bécsi politechnikumon tanult, utána a külföldet járta. 1815-ben hazatért és Bethlen Lajos udvarházában építészműszerész. 1818-ban Marosvásárhelyen telepedett le. Megépítette a városnak a tisztán fából, vasszeg nélkül készült 8 m széles, 63 m hosszú Maros-hidat. Pénzhamisítás miatt 1820-22-ben vizsgálati fogságban, 1827-ig a szamosújvári börtönben volt. Sok eredeti gépet, többek között önműködő guzsalyt, malmokat, vízvezetékeket, szökőkutakat szerkesztett. Legismertebbé vált a marosvásárhelyi piactéren 1820-22 között felállított (1911-ben lebontott) zenélőkútja, melynek hű mását 1935-36-ban a Margitszigeten újból felépítették. Börtönbüntetése után búskomorságba esett, visszavonultan élt és főleg orgonákat készített. Utolsó alkotása – a sokcsövű orgonaágyú láncos golyókkal – a szabadságharcból ismeretes. – Irod. Lévai Lajos: B. P., a székely ezermester (Élet és Tud., 1963. 26. sz.).