Bogdánfi Sándor (Budafok, 1912. nov. 26. – Újvidék, 1987. jan. 26.): jugoszláviai magyar író, műfordító. Zágrábban jogi tanulmányokat folytatott, majd különböző horvát lapokban publikált. Fiatalkori írásait a szabadkai Őrtűz és Napló c. lapok közölték. 1949-től a Magyar Szó c. napilap munkatársa lett és ennek Kilátó c. irodalmi mellékletét szerkesztette. Dolgozott az Újvidéki Rádiónál is. 1958 és 1975 között a Dolgozók c. hetilap főszerk.-je volt. Színműveket, regényeket, irodalmi paródiákat írt, sokat fordított szerbhorvátból angolra. – F. m. Újfény (Novi Sad, 1950); Se füle, se farka (Novi Sad, 1959); A nagy kaland (Novi Sad, 1961); A világ dióhéjban (Novi Sad, 1968); Egy merénylő vallomása (Novi Sad, 1969); Sirodalmunk könyve (paródiák, Novi Sad, 1970); Hallgatni nem arany (aforizmák, Novi Sad, 1971); Angyalok játszanak (r., Novi Sad, 1974); Éjszakák (elb., Novi Sad, 1987). – Irod. Major Nándor: B. S. aforizmáiról (Híd, 1968. 2. sz.); Juhász Géza: Optimista szatíra (Magy. Szó, 1974. 253. sz.); Csuka Zoltán: Jugoszláviai körkép (Jelenkor, 1975. 4-5. sz.).