Bokányi Dezső (Bp., 1871. febr. 11 – SZU, 1940): író, újságíró, fordító, eredeti szakmája kőfaragó. 1894-től 1919-ig az SZDP vezetőségi tagja, nagy hatású, egyik legkiválóbb szónoka és újságíró. 1895-ben a Népszava szerk.-je. ~ alapította az építőmunkások szervezetét (MÉMOSZ), melynek elnöke volt. 1918-ban a Nemzeti Tanács tagja, részt vett a belgrádi fegyverszüneti tárgyalásokon és az aradi m.–román tárgyalásokon. A Tanácsköztársaság idején munkaügyi és népjóléti népbiztos, majd a Vörös Hadsereg III. hadtestének parancsnoka volt. Tagja volt az egyesült párt vezetőségének és a bp.-i munkástanács elnökségének. A népbiztosperben 1920. dec.-ben halálra ítélték, majd a fogolycsere révén 1922-ben az SZU-ba került, ahol a mozgalomban tevékenykedett, a szociális biztosítás területén dolgozott, munkatársa volt a moszkvai rádiónak is. A sztálini törvénytelenségeknek esett áldozatul. Cikkei, brosúrái Brutus álnéven jelentek meg. Lefordította Marx Bér, ár, profit c. munkáját és A kommunisták kiáltványát (1896), Engels A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig c. művét (Bp., 1897). – M. Marx K. a tudományos szocializmus megalapítójának korszaka, élete és működése (Bp., 1899); Dolgozatok a forradalomért (Új Előre naptár, 1926); A proletárforradalom szakszervezetei (Új Március, 1927, különszám); A párizsi kommün (Kanadai Magy. Munkás, 1937. márc. 11.). – Irod. B. D. elvtárs 60 éves (Sarló és Kalapács, 1931. 2. sz.); Szakasits Árpád: B. D. születésének 90. évfordulójára (Népszabadság, 1961. 36. sz.); Gárdos Mariska: Szállj gondolat (Bp., 1962); Kelen Jolán-Barabás Gyula: A néptribun. Fejezetek B. D. életéből (Bp., 1964).