Kezdőlap

Bókay Árpád (Pest, 1856. aug. 15.Bp., 1919 okt. 20.): belgyógyász, farmakológus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1896). ~ János (1822-1884) fia. 1879-ben avatták orvosdoktorrá, utána tanársegéd a gyógyszertani és általános kórtani tanszéken. 1881-től tanársegéd a bp.-i belklinikán. 1883-ban a belgyógyászati fizikai vizsgálati módszerekből magántanár. 1883-ban Kolozsvárott az általános kórtan és gyógyszertan, 1890-1919-ben a gyógyszertan tanára a bp.-i egy.-en. 1919-ig a mo.-i szabadkőműves páholyok nagymestere volt. A Magyar Orvosi Archívum c. magas szintű tudományos folyóirat egyik alapítója és szerk.-je. Számos élettani, gyógyszertani, patológiai és belgyógyászati tanulmány szerzője. Foglalkozott a lecitin, a foszforsav kérdésével, továbbá a bélmozgásokkal, valamint a gyomornedv-elválasztásra gyakorolható gyógyszeres hatással. Tanulmányozta a sztrichnin-, brucin-, thebain-, klorálhidrát, káliumklorid, antifebrin- és ólommérgezéseket. Toxikológiai, balneológiai vizsgálatai is jelentősek. Több közleményében bizonyította a darwinizmus igazát, haladó gondolkodásról tett bizonyságot, azonban 1919-ben szélső nacionalista irányba fordult. Korányi Frigyessel és Kétly Károllyal együtt adta ki a Belgyógyászat kézikönyve sorozatot. – F. m. Vénygyűjtemény (I-IV., Bp. 1889); Újabb gyógyszerek (Bp., 1891); Gyakorlatilag fontosabb mérgezések (Belgyógyászati Kézikv. I-II, Bp., 1896); Újabb gyógyszerek és gyógymódok (Orv. Hetil. melléklete 1894 óta); Semmelweis serlegbeszéd (Bp., 1912). – Irod. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (Com. ex Bibl. Hist. Med. Hung. XXXL, 1964); Vörös László: Adatok a Horthy-korszak egyetemi orvoskarainak társadalomszemléletéről és társadalmi meghatározottságáról (Com. ex Bibl. Hist. Med. Hung. XXXVII. 1965).