Bókay János (Bp., 1892. júl. 10. – Bp., 1961. júl. 16.): író, ~ János orvosprofesszor (1858-1937) fia. Édesanyja második férjének, Ábrányi Kornél írónak házában nevelkedett. Jogot végzett. 1914-17-ben székesfővárosi tanügyi referens, 1917-től az Athenaeum Irodalmi Rt. irodalmi tanácsadója, 1929-től miniszterelnökségi sajtóelőadó, 1933-44-ben a Révai Irodalmi Rt. ügyvezető ig. ja. Tagja volt a Kisfaludy és Petőfi Társ.-nak (1935). 1915-től jelentek meg fordításai (Bunyin, Maurois, Scott, Maugham). A 30-as, 40-es évek sikeres színműírója. Szórakoztató, könnyed, a polgári közönség igényeihez alkalmazkodó regényei, elbeszélései és vígjátékai is megjelentek. – F. m. Regények: A gyémánt (Bp., 1921); Megvédtem egy asszonyt (Bp., 1934): Julika a fiúk barátja (Bp., 1936); Karosszék (Bp., 1937); Az idegen (Bp., 1946); Bohémek és pillangók (Bp., 1958). Színdarabok: Megvédtem egy asszonyt (Bp., 1936); Szakíts helyettem (Bp., 1937); Feleség (Bp., 1939): Négy asszonyt szeretek (Bp., 1943); Egy rózsaszál szebben beszél (Bp., 1962).