Bokor József (Kadarkút, 1843, jún. 19. – Bp., 1917.* jún. 11.): tanár, pedagógiai és filozófiai író. Csurgón, Pápán tanult, majd Pesten teológiát hallgatott. 1868-tól 1885-ig a sárospataki ref. főisk. tanára. Közben a bp.-i egy. bölcsészkarán doktorátust szerzett. 1885- től bp.-i kereskedelmi isk. tanár és az egy.-en a neveléstörténet magántanára, majd c. ny. rk. tanára. 1896-tól az Orsz. Közoktatási Tanács előadó tanácsosa. 1901-ben megalapította a Magyar Filozófiai Társ.-ot, amelynek alelnöke volt. Szerk. a Sárospataki Lapokat (1881-82), a Magyar Philosophiai Szémlét (1884-től 1886-ig Buday Józseffel, 1889-ig egyedül), az Egyetértés c. lap tanügyi rovatát (1888-1908) és a Pallas Nagy Lexikonát. – F. m. Vallás és tudomány (Sárospatak, 1871); A középiskola eszménye (Bp., 1874); Egy középiskola (Sárospatak, 1882); A társadalom befolyása az államra (Bp., 1886); A kálvinizmus erőssége (Bp., 1910).