Kezdőlap

Bolmányi Ferenc (Léva, 1909. jún. 27.Bp., 1990. júl. 14.): festő, érdemes művész (1978). Békéscsabán végzett gimn. tanulmányai után a Képzőművészeti Főisk.-n Rónai Józsefnél tanult szobrászatot és Magyar Mannheimer Gusztávnál festészetet. Miután nem tudott tandíjat fizetni, kizárták a Főisk.-ról. A művészetek tanulmányozásával fejlesztette tovább tudását. Külföldi tanulmányútjai során Jugoszláviában, Olaszo.-ban, Münchenben, Bécsben dolgozott. 1927-ben, hazatérte után Szentendrén bérelt műtermet, a szentendrei festők (Pais Goebel Jenő, Vajda Lajos, Ámos Imre, Anna Margit, Korweiss Dezső, Czóbel Béla) és mások társaságában festett. Itt festette a Fényváros-ciklus képeit, Nagymaroson, majd Bp.-en készültek a Robin úr és társulata képciklus festményei. 1928-ban a Nemzeti Szalonban, 1930-ban Eszéken, 1932-ben és 1933-ban a bécsi Glaspalastban volt kiállítása. Műveit osztrák állami ezüstéremmel tüntették ki. 1935-ben gyűjteményes kiállítást rendezett a Frankel Szalonban, 1936-ban a Tamás Galériában. 1947-ben a Képzőművészek Szabad Szakszervezete rendezett kiállítást műveiből a régi Műcsarnokban. 1945-től Nagymaroson Képzőművészeti Szabad Isk.-t vezetett. 1959-ben és 1966-ban a Fényes Adolf teremben állított ki, gyűjteményes kiállítása 1973-ban volt az Ernst Múz.-ban. Festészetét a nonfigurativitás, a mindent színnel kifejezni akaró érzelmi erő jellemzi. – Irod. A Fényes Adolf terem kiállítási katalógusa, Németh Lajos bevezetőjével (Bp., 1966); Aradi Nóra: B. F. (Bp., 1977); Beszélgetés B. F.-cel (riporter Csapó György, Magy. Nemzet, 1982. márc. 28); Molnár Zsolt: A teljesség igénye. B. F. (Új Aurora, 1982. 2. sz.); Fényes rapszódiák (beszélgetés B. F.-cel, riporter Menyhárt László, Művészet, 1985. 5. sz); Tilles Béla: B. F. emlékezete (Új Művészet, 1991 5. sz.).