Bólya Lajos (Kolozsnéma, Komárom vm., 1905. jan. 9. – Bp., 1978. máj. 19.): jogász, költő, egyetemi tanár. Tanulmányait a prágai és a pozsonyi tudományegy.-en végezte 1925-29-ben. 1935-ben állam- és jogtudományi doktorátust szerzett. Tagja volt a Sarlónak. 1938-ig vizsgálóbíró volt Nyitrán. 1953-56-ban megbízott egy.-i tanár a szegedi tudományegy. büntető és polgári eljárásjogi tanszékén, 1956-57-ben docens, 1957-től nyugalomba vonulásáig (1966) tanszékvezető egy.-i tanár. 1957-ben dékán és megbízott rektor, 1957-58-ban rektorh. Főként a büntetőeljárás rendszertani kérdéseivel, a bűnözés elleni küzdelem módszertanával foglalkozott. Expresszionista verseket írt. – F. m. Felégetett hidak (versek, Komárom, 1930); Erő (versek, Komárom, 1932); Örömriadó (versek, Komárom, 1938); A biztosító és kényszerítő intézkedések rendszere a büntetőeljárásban (Szeged, 1964).