Bolváry Géza (Bp., 1897. dec. 26. – Rosenheim, NSZK, 1961. aug. 10.): filmrendező. Az I. világháború alatt tiszti tanfolyamot végzett, tényleges állományba lépett. 1918-ban újságíró, a Tanácsköztársaság alatt filmstatiszta, de csakhamar színészi feladatokat is bíztak rá. A Star filmgyár dramaturgja, utóbb rendezője lett. Feleségével, Mattyasovszky Fraknói Ilonával filmisk.-t nyitott. Kiváló képességeire külföldön is felfigyeltek, 1924-ben Münchenben, 1928-ban Berlinben, majd egy évig Londonban forgatott filmeket. A hangosfilm megindulásával visszatért Berlinbe. Életének utolsó éveiben Münchenben élt, betegsége miatt abbahagyta a filmrendezést. Zenés filmjeivel, derűs vígjátékaival sok megérdemelt sikert aratott. I. f. Magyar filmek: Kétarcú asszony (1920); Tavaszi szerelem (1921); Egy fiúnak a jele (1924); A Noszty fiú eseteTóth Marival (1928). Külföldi filmek (rendezés): Szívek szimfóniája (1930); Bécsi víg asszonyok (1931); Mona Lisa elrablása (1931); Egy dal, egy csók, egy lány (1933); Hívjon és jövök (1933); Tovaszí parádé (1934); Szerelemmel vádollak (1935); Tiszavirág (1938); Operabál (1939); Végzet (1940); Denevér (1945); Magányos szív (1955); Halhatatlan szerelem (1956); Egy dal száll a világ körül (1958).