Bonczos István (Nagyszalonta, 1912. febr. 4. – Nagyszalonta, 1979. máj. 21.): romániai magyar író. Alsófokú iskoláit és az ipariskolát szülővárosában végezte, kőműves lett. Fiatalon bekapcsolódott a kommunista párt munkájába. A politikai üldöztetés elől a SZU-ba menekült. Itt érettségizett 1941-ben. A háború alatt a SZU ázsiai területein mint almérnök dolgozott. A háború után hazatért, és egy ideig a Magy. Népi Szövetség aktivistája volt. Később újságíró lett. A nagyváradi Új Élet munkatársa volt, majd 1949-51-ben az Utunk irodalmi rovatvezetője. Irodalmi pályafutását 1945 után kezdte. Novellákat, karcolatokat, színműveket, meséket, regényeket publikált. – F. m. Kubikosok (elb., Bukarest, 1948); Szovjet földön (emlékezések, Bukarest, 1949); Törik a jég (r., Bukarest, 1950); Egyszerű történetek (elb., Bukarest, 1955); Egy piros hajnalon (elb., Bukarest, 1959); A vonat megy (r., Bukarest, 1960); A rézhajú lány (elb., Bukarest, 1962); Tiszta öröm (elb., Bukarest, 1965). – Irod. Szabédi László: Kubikosok beszélgetnek (Utunk, 1949. 21. sz.); Baróti Pál: Szép életképek kolonca (Utunk, 1960. 51. sz.); Gagyi László: A vonat megy (Igaz Szó, 1961. 1. sz.); Dánielisz Endre: B. L.-tól búcsúzunk (Igaz Szó, 1979. 7. sz.); Szász János: B. I. fejfájára (A Hét, 1979. 22. sz.).