Bor Pál (Bp., 1889. márc. 2. – Bp., 1982. jan. 31.): festő, grafikus, szobrász, művészeti író. 1911-ben gépészmérnöki diplomát szerzett a bp.-i műegy.-en 1911-1914 között Párizsban tanult festeni Henry Martin és Maurice Denis tanítványaként, 1913 nyarán Nagybányán Réti Istvánnál, majd Bp.-en Kőrösfői-Kriesch Aladárnál. 1914-1919 között polgári internált volt Bretagne-ban a Fort de Lanvéoc kazamatáiban, a Brest melletti l'Ile Longue-on. Fogsága alatt szüntelenül rajzolt, festett, faragott, stúdiumokat készített. 1919-ben Rippl-Rónai fonyódi művésztelepén dolgozott. 1920-tól rendszeresen Badacsonyba járt festeni. 1921-től 1927-ig a Magyar Írás c. folyóirat képzőművészeti szerk.-je, 1925-1949 között a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) alapító, törzs- és vezetőségi tagja, rendszeres kiállítója; 1944-47-ben Dömsödön élt. 1945-ben az Eskü úti (Szabadsajtó út) Klotild-palotában levő műterme leégett, műveinek zöme elpusztult. 1921 óta rendszeresen kiállított: Nemzeti Szalon (Bp., 1921, 1926), Ernst Múzeum (Bp., 1924, 1947, 1964), Tamás Galéria (Bp., 1929, 1931, 1932, 1941); Salon d'automne (Párizs, 1923, 1925), Velencei Biennálé (1926, 1928), Milánói Iparművészeti Triennálé (bronzérem, 1933), Műcsarnok (Bp., 1977). 1986-ban a Régi Műcsarnokban volt emlékkiállítása. Tanulmányaiban és kritikáiban – amelyek a Nyugatban, a Magyar Írásban, szakfolyóiratokban és napilapokban jelentek meg -a különböző művészeti ágakat egyesítő 20. századi korstílus kialakulását, a művészi forma kifejező erejét és eszközrendszerét vizsgálta: pl. a festészet és a zene; a kubizmus problémája; természetelvűség és absztrakció. Egész munkásságát végigkísérte elméleti tevékenysége: művészi tapasztalatait analizálta és általánosította. Képeit, szobrait, szőnyegeit, üvegbeton alkotásait, amelyek az analitikus látványelemzés, a posztimpresszionizmussal rokon figuratív látásmód és a kubizmus képépítési módszere között keresik az egyensúlyt, a konstruktivitás foglalja egységbe. – Ismert művei: A Fekete Kolostor (bronz, 1916-1952); Anya gyermekkel (kő, 1923, MNG); Anya gyerekkel, asszony, bárányok (1926); Ülő női akt (bronz, 1930, MNG); Hazafelé (1930 k.); Vasárnap (1934, MNG); Legelő birkák (1946); Pásztor bárányokkal (1944-45); Fák (1965); Férfi alak (üvegbeton, 1973, MNG); Zivatar (1976). Színes üvegbeton ablakai díszítik a besenyőtelki Művelődési Központot, a győri új lakótelep házait (1980-81). – Irod. Hevesy Iván: B. P. kőrajzai (Nyugat, 1922. márc. 1.); Rabinovszky Máriusz: B. P. a Tamás-szalonban (Nyugat, 1929. márc. 1.); Szomory Dezső: Képzőművészek Új Társasága a Nemzeti Szalonban (Az Est, 1934. ápr. 15.); Németh Lajos: B. P. emlékkiállítás (katalógus-előszó, 1964. Ernst Múz.); Csáky József Emlékek a modern művészet nagy évtizedéből, 1904-1914 (Bp., 1972); Szerdahelyi István: A magyar esztétika története (1976); Mezei Ottó: B. P. művészeti írásai (Bp., 1980); Frank János: B. P. halálára (Élet és Irod., 1982. febr. 5.); Magyar Művészet 1919-1945 (szerk. Kontha Sándor, Bp., 1985.)