Born Ignác, lovag (Gyulafehérvár, 1742. dec. 26. – Bécs, 1791. júl. 24.): mineralógus és geológus. 1770-ben a prágai pénzverő és bányászati hivatal ülnöke. 1779-től a bécsi bányászati udvari kamaránál udvari tanácsos. Tudományos kutatások céljából többször beutazta Mo.-ot, főleg Erdélyt és eredményeit német, angol és francia nyelven is közölte. Mária Terézia 1776-ban megbízta a bécsi császári természetrajzi gyűjtemény rendezésével. Kezdeményezésére hívták össze a Selmecbánya melletti Szklenón az első nemzetközi geológiai és bányászati kongresszust 1786-ban. Érdemeiért több külföldi ak. (a pétervári, göttingeni) tagjává választotta. A kohászatban mindenekelőtt az arany- és ezüstércek higannyal történő feldolgozása: a foncsorozás, amalgámozás tökéletesítésével tűnt ki. Mint vegyész szembefordult az alkímiával. A természettudományi ismeretek elterjesztésén is munkálkodott, követelte kiterjedtebb isk.-i oktatásukat. Társadalmi kérdések is érdekelték; egyik művében a szerzetesrendeket bírálta. – F. m. Briefe über mineralogische Gegenstände (Frankfurt-Leipzig, 1774); Über das Anquicken der gold- und silberhältingen Erze, Rohsteine, Schwarzkupfer und Hüttenspeise (Wien, 1786); Métallurgie ou l’amalgation des minéraux, méthode extraire par le mercure (Bern, 1787). – Irod. Szily Kálmán: Magyar természettudósok száz évvel ezelőtt (Term. tud. Közl., 1888); Németh Béla: B. I. (Élet és Tud., 1953); Faller Jenő: B. I. emléktáblaleleplezés Szklenón (Bány. és koh. L. 1964. I. sz.).