Borsányi Károly (Újpest, 1914. ápr. 4. – Bp., 1980. szept. 17.): történész, a történettudományok kandidátusa. 1938-ban a bp.-i egy.-en szerzett történelem-latin szakos tanári oklevelet, 1935-1938 között a bp.-i Eötvös-kollégium tagja, 1939-ben avatták doktorrá. 1939-40-ben a Bécsi Magy. Intézetben és a Római Magy. Akad.-a ösztöndíjasként ókortörténeti tanulmányokat folytatott. 1940-ben Líbiába is eljutott, s itt kezdett foglalkozni Afrika történetével. 1940-1962 közt több bp.-i gimn.-ban tanított, 1952-56-ban vezető tanár, 1956-62-ben szakfelügyelő. Részt vett az ötvenes évek oktatási reformjának előkészítő munkálataiban. 1962-től az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) adjunktusa, 1976-tól nyugdíjba vonulásáig (1980) docense. 1963-69-ben UNESCO történész szakértőként Afrikában dolgozott. Kutatási területei: Afrika újkori történelme, az afrikai egységtörekvések története, az afrikai szocializmus-eszme kibontakozása és sajátosságai, nyelvészeti és történelmi összefüggések a mandingó nyelvek, valamint a finnugor és ural-altáj i nyelvek között. A Szahara világtörténeti jelentőségével foglalkozó kutatásaiból 1966-ban publikált a The New Hungarian Quarterly és a Nouvelle Revue de Hongrie c. folyóiratokban. – F. m. A liberalitás-eszme története (Bp., 1938); Az afrikai egységtörekvések a párizsi pánafrikai kongresszustól a casablancai afrikai csúcsértekezletig 1919-1961 (Századok, 1963. 1. sz.).