Brassai Sámuel (Torockó v. Torockószentgyörgy, 1797. jún. 15. – Kolozsvár, 1897. jún. 24.): polihisztor, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1837, r. 1865, t. 1887). Gyermekkorától kezdve nehéz körülmények között élt. Volt főúri nevelő, nyelvmester, zenetanár, könyvtáros, 1837-től 1848-ig a kolozsvári unit. kollégium tanára; az 1848-i tanügyi kongresszus alelnöke és előadója; 1850-59 között Pesten Gönczy Pál isk.-jának tanára, majd ismét a kolozsvári kollégiumban tanított, s közben az Erdélyi Múzeumegylet ig.-ja. 1872-től 1884-ig, nyugalomba vonulásáig a kolozsvári egy.-en a matematika ny. r. tanára, de előadta még az általános nyelvtudományt és a szanszkrit nyelvet is. 1834-től 1848-ig szerk. Kolozsvárott az első hazai néplapot, a Vasárnapi Újságot, 1837-ben Kék Könyvtár címmel isk. könyvsorozatot indított, ifjúsági folyóiratot (Fiatalság barátja, 1851, Boros Györggyel és kritikai szemlét (Criticai Lapok, 1855) szerk., 1859-73 között az Erdélyi Múzeum Évkönyveit, 1877-től 1890-ig Meltzl Hugóval az Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapokat (Acta Comparationis Litterarum Universarum) adta ki. Foglalkozott földrajzzal, történelemmel, statisztikával és közgazdaságtannal, a zene elméleti kérdéseivel, a természettudományok majd minden ágával, az esztétika, műkritika, a nyelvészet és az irodalomtörténet problémáival. Mint filozófus idealista nézeteinek védelmében vitát folytatott a 60-as években Mentovich Ferenccel, a Büchner-Vogt-Moleschott-féle materializmus bátor képviselőjével. Széles körű nyelvismerettel rendelkezett. Az iskolázás terén számos reform úttörője volt. Sokat tett a tudományok népszerűsítése, a legújabb tudományos eredmények ismertetése érdekében is. – F. m. Bevezetés a világ, föld és státusok esmeretére (Kolozsvár, 1834); Logika lélektani alapon fejtegetve (Pest, 1858); Magyar vagy cigány zene (Kolozsvár, 1860); Az Akadémia igazsága (Kolozsvár, 1862); A magyar mondat (Kolozsvár, 1860-63); A magyar bővített mondat (Pest, 1870); A neo- és palaeologia ügyében (Bp.; 1875); Szórend és accentus (Bp., 1888). – Irod. Fitz József: B. 5. (Bp., 1911); Gál Kelemen: B. 5. (Kolozsvár, 1926); Boros György: Dr. B. S. élete (Kolozsvár, 1927); Mikó Imre: B. S., az utolsó erdélyi polihisztor (Korunk, 1957).