Bretter György (Pécs, 1932. márc. 21. – Bp., 1977. nov. 17.): filozófus, esszéíró, kritikus. Baróti Pál újságíró öccse. 1950–54-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegy.-en filozófiát tanult, majd a kolozsvári Igazság c. napilap belső munkatársa volt (1954–57). 1957-től a Bolyai Tudományegy.-en tanársegéd a dialektikus és történelmi materializmus tanszéken. 1959-től filozófiát tanított a George Dima Zenekonzervatóriumban. Közben adjunktus volt az I. Andreescu Képzőművészeti Főisk.-n (1959–71). 1977-ben már súlyos betegen, Bp.-re jött, itt halt meg tüdőrákban. Kolozsvárott temették el. Első írásai az Igazságban recenziók, ismertetések voltak. Filozófiai, társadalmi, irodalomelméleti és kritikai írásai előbb a kolozsvári Korunkban, majd az Utunkban jelentek meg. 1972–74-ben állandó rovata volt a bukaresti Előre c. napilapban a hetenként megjelenő Szeminárium. Földes Lászlóval és Rácz Győzővel társalapítója volt a Pezsgő-díj-nak (1971). 1975-től tagja volt annak az öttagú bizottságnak, amely évente ítélte ezt a díjat az év könyvének, a legjobb romániai m. irodalmi műnek. Görög mitológiai témákhoz kapcsolódva fejtette ki nézeteit aktuális etikai-ontológiai kérdésekről. Gyűjteményt készített Lukács György írásaiból (Bukarest, 1973), Sinkó Ervin esszéiből (Bukarest, 1974), válogatást Louis Althusser írásaiból (Bukarest, 1978). – F. m. Ikarosz legendája (Bukarest, 1967); Vágyak, emberek, istenek (Bukarest, 1970); Párbeszéd a jelennel (Bukarest, 1973). – Irod. Mi az a kritika? Beszélgetés B. Gy.-el. (Riporter: Auiszi Kálmán. Utunk, 1976. 16. sz.); Panek Zoltán: B. Gy. halálára-életére (Igaz Szó, 1977. 11. sz.); Tánczos Gábor: Esszéíró Ikarosz (Élet és Irod., 1977. 48. sz.); Radnóti Sándor: B. Gy. halálára (Magy. Filoz. Szle, 1978. 1. sz.); Tamás Gáspár Miklós: B. Gy.-ről: halotti beszéd (Tiszatáj, 1978. 2. sz.).