Brunszvik Teréz (Pozsony, 1775. júl. 27. – Martonvásár, 1861. szept. 17.): a magyarországi óvodaügy úttörője, a nőnevelés jelentőségének hirdetője. Utazásai közben 1808-ban Yverdonban (Svájc) megismerkedett Pestalozzival, aki nagy hatással volt későbbi nevelési törekvéseire. Kezdeményezésére alakult meg a pesti és budai nőegylet, 1828. jún. 1-én Budán Angyalkert néven megalapította az első mo.-i óvodát. 1828. okt. 15-én kísérletképpen felállította az óvodából kikerülő hét éven felüli leányok számára az ún. kézmű-oskolát (pontosabban: krisztinavárosi iparisk.), ahol kézműipari jártasságot sajátítottak el a tanulók. Széles körű tevékenysége eredményeképpen 1836-ban már 14 kisdedóvó intézet működött az országban. Pedagógiai nézeteire hatottak Pestalozzi és Owen egyik tanítványának, Wilderspinnek nézetei, de figyelembe vette hazájának elmaradottabb körülményeit is. 1836-ban a köznemesi ellenzék haladó vezetőivel (Kossuth Lajos, Bezerédj István; Szentkirályi Móric) megalapította a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesületet. A megalakuló óvodák világi jellegűek voltak. ~ a 40-es években ugyancsak társadalmi megmozdulás útján nemzeti nőnevelőképző intézet létrehozásán fáradozott. Egyik legkövetkezetesebb híve a nők egyenjogúsításának. A ~ család szoros barátságban állott Beethovennel, aki martonvásári kastélyukban is időzött. Sokáig B. T.-t tartották Beethoven „halhatatlan kedves”-hez írott nevezetes levelei címzettjének. – M. Felszólítás egy tanintézet felállítása iránt… (h. n. és é. n.); Rajza azon véghetetlen haszonnak, melyeket a kis gyermekek oskolái nyújtanak (h. n. és é. n.); Rendszabási a nemzeti egyesületnek... (Pest, 1830); Mein halbes Jahrhundert B. T. Emlékiratai (Fordította Petrich Béla, Bp., 1926). – Irod. Czeke Marianne-Hrabovszkyné Révész Margit: B. T. élete és jellemrajza. B. naplói és feljegyzései (Szerk. Czeke Marianne, 1938); B. T. pedagógiai munkássága (Vág Ottó, Orosz Lajos, Zibolen Endre tanulmányai, Jausz Béla bevezetése; dokumentumok B. T. szerepéről az első mo.-i óvodák létrehozásában, Bp., 1962). – Szi. Székely Júlia: A halhatatlan kedves (r., Bp., 1963).