Brückner János (Bp., 1904. szept. 4. – Bp., 1986. okt. 10.): gépészmérnök. A bp.-i József Műegy.-en szerzett gépészmérnöki oklevelet 1928-ban. 1929-1932 között a Zeiss-Ikon gyár mo.-i képviseletén dolgozott; itt szerzett hangosfilm-technikai gyakorlatot, és filmszínházak tervezésével foglalkozott. 1932-33-ban a telefongyár (Terta) rádiótechnikai és elektroakusztikai laboratóriumában tevékenykedett, majd a Hunnia Filmgyár telepén működő Kovács és Faludi-féle filmlaboratóriumhoz szerződött, ahol laboratóriumi, üzem- és hangmérnöki tevékenységet folytatott 1937-ig. A hazai hangosfilm-készítés és szinkronizálás egyik úttörője volt, laboratóriumi munkái bel- és külföldön egyaránt elismerést arattak. Javaslatára és tervezésében készült el a hangosfilm-felvételek igényeit kielégítő felvételi műterem. Legjelentősebb teljesítménye az első m. nyelvre szinkronizált, egész estét betöltő film elkészítése volt; ezt később számos más film követte. Ez időben a Magy. Szabványügyi Intézet filmtechnikai előadói tisztét is betöltötte, és képviselte hazánkat a nemzetközi szabványtárgyalásokon. 1937-ben meghívták a Magy. Áll. Mechanikai és Elektromosipari Szakisk.-ba (a későbbi Kandó Kálmán Híradásipari és Műszeripari Technikumba) tanárnak. 1938-ban megszerezte a szaktanári oklevelet is. Mint mérnök-tanár harminc esztendőn át tanított az intézet közép- és felsőfokú nappali és esti tagozatain; fő tantárgyai: rádiótechnika, elektroakusztika, optikai műszerek. Számos tantárgy tematikáját dolgozta ki, továbbfejlesztésük is nevéhez fűződik. Generációkat oktatva elévülhetetlen érdemeket szerzett a közép- és felsőfokú technikusképzésben. Oktatásszervezési munkáiban is megnyilvánult úttörő tevékenysége. 1967-ben vonult nyugállományba, de még ebben az évben meghívták a BME Pedagógiai és Tanárképző Intézetéhez. Itt 1972-ig tevékenykedett. 1937-től harmincöt éven át volt a vetítéstechnika előadója az orsz. gépkezelői és üzem vezetői tanfolyamokon. Szakírói tevékenysége is jelentős: jegyzetek, tan- és szakkönyvek, tanulmányok, szakcikkek sorát írta. – F. m. Természettan (Keusch Józseffel és Szalay Bélával, Bp., 1943); Gyengeáramú elektrotechnika (I-II, Kauser Jánossal és Taraba Istvánnal, Bp., 1950-52); Elektroakusztika, optika (Bp., 1952); Hangosfilmvetítés (Bp., 1952); Rádiótechnika (I-II, szerk., Bp., 1953); Hangosfilmtechnika (Bp., 1956); Vetítéstechnika (Bp., 1956); Rádiótechnika mérési gyakorlatok (Bp., 1957~); Optikai példatár (Bp., 1963); Optika (Bp., 1964); Akusztika (Bp., 1965); Az audiovizuális oktatás kézikönyve (Bp., 1968); Híradástechnikai és műszeripari szakmérések (Bp., 1968).