Budai Gergely (Dunavecse, 1887. márc. 3. – Bp., 1974. jan. 8.): ref. teológiai tanár. A teológiát Bp.-en végezte (1909). Utána segédlelkész és vallásoktató Szolnokon, 1911-től Bp.-en, 1918-tól vallásoktatói ig., közben a Bp.-i Ref. Teológiai Ak.-n magántanárrá képesítették (1924). A bp.-i tudományegy.-en pedagógiából doktorált (1929). Vallástörténetet és vallásfilozófiát adott elő a Bp.-i Ref. Teológiai Ak.-n (1933–34), majd nyugdíjazásáig az újszövetségi tudományok tanszékének r. tanára 1935-től 1954-ig. A Református Egyházi Könyvtár sorozat szerk.-je volt. Lefordította az Újtestamentumot (Bp., 1969), s a teljes Újszövetséghez elkészítette kommentársorozatát, amely kéziratban maradt. Műveinek, cikkeinek, kéziratainak és a róla szóló munkáknak bibliográfiáját összeállította Hantos Jenő (Ref. Egyház, 1977). – F. m. A gyakorlati theológia alapelve az Új Testamentomban (Bp., 1925); Az újtestamentomi hermeneutika főbb szabályai (Bp., 1941); Hogyan kell az Újszövetséget magyarra fordítani és hogyan nem szabad fordítani (Debrecen, 1959). – Irod. Boross Géza: Dr. B. G. (Ref. Egyház, 1974).