Kezdőlap

Budenz József (Rasdorf, Németo., 1836. jún. 13.Bp., 1892. ápr. 15.): német származású magyar nyelvtudós, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1861, r. 1871). Egy.-i tanulmányait Marburgban és Göttingenben végezte. Görög-latin filológiai és indogermán összehasonlító nyelvészéti tanulmányokat folytatott. Hunfalvy Pál meghívására 1858-ban jött hazánkba a m. nyelvet tanulmányozni. Két évig a székesfehérvári cisztercita gimn.-ban, 1860-ban Pesten tanár, 1861-ben az MTA Könyvtárának könyvtárosa. A török, majd a finnugor nyelvek tanulmányozásával foglalkozott, 1868-ban a bp.-i egy. magántanára, 1872-től 1892-ig az altáji összehasonlitó nyelvészeti tanszék ny. r. tanára. Egy.-i előadásaival, könyveivel, értekezéseivel, folyóiratával (Nyelvtudományi Közlemények) egész nyelvészeti isk.-t alapított, és az újabb finnugor összehasonlító nyelvtudományban, a m.-finnugor nyelvrokonság rendszeres igazolásában munkásságával korszakalkotó eredményeket ért el. Az 1880-as években eredményes irodalmi harcot vívott Vámbéry Árminnal, aki újból a török nyelvrokonságot próbálta hangsúlyozni. Számos külföldi tudós társaságnak is tagja volt. Számos tanulmánya jelent meg részben önálló kiadásként, részben pedig a Nyelvtudományi Közleményekben. – F. m. Magyar-ugor összehasonlító szótár (Bp., 1873-81, az MTA nagyjutalmát kapta érte); Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana (Bp., 1884-94); e műve befejezetlen maradt, hagyatékát Simonyi Zsigmond adta ki. – Irod. Budenz-album (munkáinak teljes jegyzékét tartalmazza Bp., 1884); Zsirai Miklós: B. J. (Bp., 1936); Rubinyi Mózes: B. J. (Bp., 1947); Beke Ödön: B. J. (Magy. Tud. 1957. 1-4. sz.); Rubinyi Mózes: B. J. életéhez (Nyelvtud. Közl. 1957).