Bugarszky István (Zenta, 1868. máj. 21. – Bp., 1941. márc. 3.): kémikus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1899). Tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte, 1891-ben doktori oklevelet kapott. Az állatorvosi főisk.-n 1890-től tanársegéd, 1893-ban segédtanár, majd adjunktus, 1898-tól c, ny. rk. tanár, 1903-tól ny. r. tanár, 1902-től a vegytani tanszék vezetője. 1893-ban kormánysegéllyel külföldi tanulmányutat tett, 1896-ban félévet W. Nernst göttingeni laboratóriumában dolgozott, 1894-ben a bp.-i tud. egy.-en magántanár, majd 1913-ban a II.. kémiai intézet ny. r. tanára. Főként reakciókinetikai kutatásai jelentősek. Bebizonyította a kémiai affinitásra vonatkozó Thomsen-Berthelot-elv fogyatékosságát. A fehérjék fizikokémiai sajátosságaival is foglalkozott, kimutatta amfoter jellegüket. – F. m. Chemia (tankönyv Liebermann Leóval, Bp., 1900); A közeg befolyása a reactiosebességre és a chemiai egyensúly állapota (Bp., 1905); Ismereteink az anyag szerkezetéről (Bp., 1907); Vezérfonal a chemiai-analytikai gyakorlatokhoz (Összeállította Pacsu Jenő, Bp., 1920). – Irod. Gáspár Margit: A magyar kémiai irodalom bibliográfiája (1926-1945).