Bulla Béla (Keszthely, 1906. szept. 22. – Bp., 1962. szept. 1.): földrajztudós, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1946-49, újból 1954). Egy.-i tanulmányait Bp.-en végezte az Eötvös-kollégium tagjaként. 1929-től Cholnoky Jenő tanársegéde, majd adjunktusa a bp.-i egy. Földrajzi Intézetében. 1936-ban egy.-i magántanár, 1941 szept.-ében egy.-i ny. rk. tanár és az Egyetemi Földrajzi Intézet ig.-ja. 1944 szept.-étől ny. r, tanár, 1952-től a Magyar Földrajzi Társ. elnöke. 1954-től haláláig az MTA Földrajztudományi Kutató Csoportjának ig.-ja és a Földrajzi Értesítő főszerk.-je. Több külföldi tudományos társ. tagja, Mo.-on a modern negyedkor-kutatás, a klimatikus morfológiai irányzat megteremtője. Érdeme, hogy Davis geomorfológiai ciklustana és Penck morfológiai analízisének követői közti több évtizedes vitát a materialista dialektika alapján részletes kritikai vizsgálat tárgyává tette. – F. m. Der Pleistozäne Löss im Karpathen-Becken (Földtani Közl., Bp., 1938); A magyar medence pliocén és pleisztocén teraszai (1941); Az Alföld (Kolozsvár, 1941); A Kárpátmedence földrajza (Mendöl Tiborral közösen Bp., 1945) ~ A természeti földrajz új útjai (Hidrol. Közl., 1950); Néhány szó a magyar földrajztudomány haladó hagyományairól (Földr. Közl., 1954); Harmadkori elegyengetett felszínek Magyarországon (Földr. Konferencia előadásai, 1962); Magyarország természeti földrajza (Bp., 1962). – Irod. Marosi Sándor: B. B. (Földr. Ért. 1962. 3. sz.); Mátrai László: B. B. (Magy. Tud., 1962. 11. sz.)