Kezdőlap

Bulla Elma (Selmecbánya, 1913. aug. 26.Bp., 1980. máj. 14.): színésznő, Kossuth-díjas (1956), érdemes művész (1954), kiváló művész (1960). Fendrik Ferenc író felesége. Pozsonyban nevelkedett. Balettet tanult az orosz származású Aubrichtovánál és Viscoussi olasz balettmesternél. Mint táncos csodagyerek járta Európát. Bécsben Max Reinhardt ismerte fel színészi képességét. A színjátszás alapismereteit Margarithe Forbesnél sajátította el. Tizenhárom éves korában Puckot játszotta a Szentivánéji álomban. 1928-tól 1934-ig játszott német nyelven Berlinben, Münchenben, Bécsben mint Reinhardt társulatának egyik vezető színésznője: Hazatérve 1934-ben Bárdos Artúr szerződtette a Belvárosi Színházba, amelynek négy évadon át volt a tagja. Itt tűnt föl Shaw: Szent Johanna c. drámájának címszerepében (1936). 1938-tól 1945-ig és 1952-től haláláig volt a Vígszínház tagja, de gyakran szerepelt vendégként más színházakban is. Törékeny alkata, egyéni, kissé fátyolos hangja az intellektuális, szenvedő asszonyalakok megformálására tették alkalmassá. Később megmutatkozott finom humora is. Elmélyült lelki életet sugárzó asszony- és anyaalakjai a m. színpad maradandó értékei. Eszközei mindig finomak, visszafogottak, gesztusai fegyelmezettek voltak. Játékmódja természetes, beszédkultúrája árnyalt volt. Sok filmben és tv játékban szerepelt. Első jelentős filmszerepét a Bárdos Artúr rendezésében forgatott Én voltam c. filmben játszotta. Pályája utolsó szakaszához két emlékezetes filmszerep fűződik: Örkény István Macskajáték c. darabjának filmváltozatában Giza és a Déry Tibor novellájából készült Philemon és Baucis öregasszony szerepe (mindkét filmet Makk Károly rendezte). – F. sz. Johanna (Shaw: Szent Johanny Bettina (Hauptmann: Naplemente előtt); édes Anna (Kosztolányi Dezső: címszerep); Candida (Shaw: címszerep); Kate (A. Miller: Édes fiaim); Judit (Shaw: Az ördög cimborája); Jennifer (Shaw: Az orvos dilemmája); Alvingné (Ibsen: Kísértetek); Mónika (Mesterházi Lajos: Pesti emberek); Lizzie (Nash: Az esőcsináló); Mathilde von Zahnd (Dürrenmatt: A fizikusok); Hedvig (Ibsen: Vadkacsa); Kay (Priestley: Conway család); Anyus (Williams: Macska a forró bádogtetőn); Arbra (Nikolaj: Hárman a padon); Giza (Örkény István: Macskajáték); Anya (Szakonyi Károly: Adáshiba). – I. f. Kísértés (1941); Éjfélre kiderül (1942); Késő (1943); Egy pikoló világos (1955); Ünnepi vacsora (1956); Álmatlan évek (1959); Az orvos halála (1966). – Irod. Rácz György: B. E. (Bp.; 1941); Rapcsányi László: Búcsú B. E.-tól (Új Tükör, 1980. máj. 25.); Palotai Boris: B. E., a civil (Nők Lapja, 1980. máj. 31.); M. G. P.: Meghalt B. E. (Kritika, 1980. 6. sz.); Szatmári István: Elmuska (Film, Színház, Muzsika, 1984. dec. 1.); Török Sándor: B. E. (Film, Színház, Muzsika, 1986. nov. 29.); Gyurkovics Tibor: A mosoly (Színházi Élet, 1990. máj. 13.); Karcsai Kulcsár István: „Állítólag B. E.-nak hívják” (Taps, 1992. 1. sz.).