Burchard-Bélaváry Erzsébet (Székesfehérvár, 1897. nov. 9. – Bp., 1987. aug. 17.): pedagógus, az óvodapedagógia elméleti-gyakorlati művelője. 1916-ban végzett a bp.-i Csalogány utcai tanítóképzőben. Háromévi állástalanság után Bécsbe került, ahol megismerkedett Montessorival és pedagógiájával. Bécs egyik külvárosi isk. fában, majd Hollandiában Montessori elvei alapján működő isk.-kban tanított. 1926-ban hazatért, s óvodával egybekapcsolt magánisk.-t nyitott. Az 1930-as évektől a Bp.-i Állami Óvónőképzőben továbbképző tanfolyamot szervezett, gyakorlati bemutatásokat vezetett óvónőknek, tanítóknak, szülőknek, tanulóknak. Sok szál kötötte a munkásmozgalomhoz, ezért isk. ját 1941-ben megszüntette. 1945-ben a Népjóléti Min. kisdedóvási osztályának élére került, szervezte és vezette a Pedagógusok Szabad Szakszervezetében az óvónői tagozatot. 1946-ban fő részese a kisdedóvási törvénytervezet megírásának, az óvodai felügyeletet új alapokra helyező rendelettervezet elkészítésének, a dolgozók esti óvónőképzője megszervezésének. Szorgalmazta az óvodák államosítását. Az ötvenes évek végén az Oktatási Min. szakértőjeként részt vett a középisk. végzettségre épülő tanító- és óvónőképzés tantervének, óra- és vizsgarendjének munkálataiban. 1959-től 1962-ig, nyugdíjba vonulásáig a Kecskeméti Óvónőképző Int. ig.-ja volt. Az Orsz. Pedagógiai Int. külső munkatársaként tovább dolgozott. Piaget hatására az értelmi fejlődés kérdéseivel foglalkozott. Kutatásai segítették az 197-ben bevezetett Az óvodai nevelés programja kidolgozását. A matematikai fejezetet és az ehhez járuló útmutatót ő írta. Több magas kitüntetést kapott. – F. m. A Montessori mozgalom vázlatos története (Az Új Nevelés magyar földön 1925-1935, Bp., 1935); Gyakorlati gyermekvédelem (Óvodák és napközi otthonok munkaterve, Bp., 1945); Óvodai matematikai foglalkozások (Útmutató óvónők számára, Bp., 1970); Testnevelés az óvodában, környezetismeret az óvodában, matematikai foglalkozások az óvodában (társszerzőkkel, Bp., 1976); Hangari hoiku-nen ni okeru kyoju (Tokió, 1983).