Buza László (Sárospatak, 1885. febr. 8. – Bp., 1969. okt. 18.): nemzetközi jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1938, r. 1946). Jogi tanulmányait a Sárospataki Ref. Jogak.-n, majd a kolozsvári tudományegy.-en végezte, jogtudományi (1908) és államtudományi doktorrá avatták (1909). 1912-től a kolozsvári tudományegy. magántanára, 1918–23-ban a Sárospataki Ref. Jogak. ig.-ja volt. 1923-tól a szegedi, 1940-től a kolozsvári (és jogutóda), a Bolyai Tudományegy.-en (1945–48), ezt követően 1966-ig, nyugdíjazásáig a szegedi tudományegy.-en a nemzetközi jog tanszékvezető egy.-i tanára; többször dékán, prodékán; prorektor (1939–40). Az MTA Jogtudományi Bizottságának meghívott tagja (1930–37). A Magy. Jogász Szövetségnek 1959–65-ben, az Áll. és Jogtudományi Bizottságnak 1960–64-ben elnöke volt. Kezdetben a közjogi, ill. alkotmányjogi kérdésekkel foglalkozott. Mint a hazai közjogi pozitivizmus képviselője a Ny-i parlamentarizmus alkotmányos megoldásait népszerűsítette a hivatalos történeti jogi irányzattal szemben. Az I. világháború után a nemzetközi joggal foglalkozott. Különösen a nemzeti kisebbségek nemzetközi jogi helyzetét elemezte. A II. világháború után a megújhodott nemzetközi közjog alapvető problémáit vizsgálta és közreadta az új szellemű nemzetközi jogi kapcsolatokra vonatkozó kutatási eredményeinek összefoglalását. – F. m. A miniszterek jogi felelőssége (Bp., 1911); A kisebbségek jogi helyzete a békeszerződések és más nemzetközi egyezmények értelmében (Bp., 1930); A nemzetközi jog tankönyve (Bp., 1935); A Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniója mint összetett állam (Kolozsvár, 1945); Nemzetközi jog (Hajdu Gyulával és Flachbart Ernővel, Bp., 1950); Törvényesség és az igazságosság elve a nemzetközi jogban (Bp., 1957); Nemzetközi jog (Hajdu Gyulával és Vitányi Bélával, Bp., 1958); Nemzetközi jog (Hajdu Gyulával, Bp., 1961); A nemzetközi jog fő kérdései az új szellemű nemzetközi jogban (Bp., 1967). – Irod. B. L. 80 éves (Tiszatáj, 1965. 5. sz.); Kovács István: B. L. (Magy. Tud., 1970. 6. sz.).