Csáky István, gróf (Uncsukfalva, 1894. júl. 18. – Bp., 1941. jan. 27.): diplomata, külügyminiszter. Bécsben konzuli isk.-át, Bp.-en jogot végzett. 1919-ben mint követségi attasé lépett a külügymin. szolgálatába és a m. delegáció titkáraként részt vett a béketárgyalásokon. 1921-ben a vatikáni m. követség II. osztályú titkáraként működött, majd 1923-24-ben a külügymin.-ban teljesített szolgálatot. 1924-től 1926-ig a bukaresti m. követségen kapott beosztást, 1928-tól 1932-ig a külügymin. sajtóosztályának h. vezetője, majd vezetője. 1933-tól a madridi és lisszaboni követségeket vezette ügyvivői rangban, 1935-ben ismét visszatért a min.-ba, ahol a miniszter kabinetjének vezetője lett. Az 1938. szept. 29-30-án tartott müncheni négyhatalmi értekezleten megfigyelőként vett részt. Jelen volt az első bécsi döntésnél is. 1938. dec. 31-én időközi választáson az ózdi kerület képviselője lett, az 1939-i választáson Sopronban jutott mandátumhoz a Magyar Élet Pártja programjával. 1938. dec. 10-től haláláig az Imrédy-, majd a Teleki-kormányban mint külügyminiszternek nagy része volt az Antikomintern Paktumhoz való csatlakozásban (1939. jan. 23.), a második bécsi döntés előkészítésében (1940. aug. 30.) és a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásban. (1940. nov. 20.). A német és olasz külpolitikai irányvonal feltétlen híve volt. 1940. dec. 12-én Belgrádban ő írta alá a jugoszláv-m. barátsági szerződést. – Irod. Korom Mihály: A fasizmus bukása Magyarországon (Bp., 1961); Karsai Elek: Országgyarapítás-országvesztés (I-II. Bp., 1961); Juhász Gyula: A Teleki-kormány külpolitikája (Bp., 1965).