Csánki Benjámin (Füzesgyarmat, 1868. jan. 3. – Debrecen, 1943. Júl. 5.): református lelkész, egyetemi tanár. Szülővárosában – ahol apja ref. lelkész volt – kezdte isk.-it, majd a debreceni ref. kollégiumban tanult, a gimn.-ot 1886-ban, a teológiát 1890-ben végezte el. Segédlelkész volt Kunhegyesen, lelkipásztor Tiszafüreden (1896–1905) és Szeghalmon (1905–14). 1914. aug.-ban a debreceni tudományegy. hittudományi kara vallástörténeti tanszékére kapott ny. r. tanári kinevezést, 1918-tól pedig a ker. erkölcstani tanszékvezetője lett. Az 1919–20. tanévben a kar dékánja, 1929-30-ban az egy. rektora volt. 1938-ban vonult nyugalomba. Számos értekezése, cikke, verse jelent meg egyházi folyóiratokban. – F. m. Emlékbeszéd Kossuth Lajos temetésekor (Debrecen, 1894); Templomi beszédek (Karcag, 1896); Állam, egyház, iskola, teendőink (Debrecen, 1899); Az emberi nem küzdelme és Krisztus megkísértése (Debrecen, 1913); A spiritizmus a vallás szempontjából (Debrecen, 1922); Kálvin praedestinatio-tana (Kálvin és a kálvinizmus, Debrecen, 1936).