Császár Ferenc (Zalaegerszeg, 1807. júl. 9. – Kerepes, 1858. aug. 17.): költő, műfordító, szerkesztő, jogtudományi író, az MTA tagja (l. 1832; t. 1847). Papnak készült, de még felszentelése előtt kilépett a papnevelőből s Pesten és Zágrábban jogi tanulmányokat folytatott. 1830-40 között Fiuméban, 1840-től pesti váltótörvényszéki ülnök. 1846-ban a hétszemélyes tábla bírája lett. 1850-ben ügyvédi irodát nyitott és ugyanakkor megalapította és néhány hónapig szerk. a Pesti Naplót. 1853-tól az MTA ügyésze. 1853-56 között és 1857-től haláláig a Divatcsarnok, 1857-58-ban a Törvényszéki Lapok szerk.-je. 1845-ben a Kisfaludy Társ. tagjai közé választotta. 1845-ben éles hangú bírálatban támadta meg Petőfi költészetét, általában szemben állt a haladó népies irányú irodalmi törekvésekkel. Az ún. szalonköltészet szabályai szerint írt versei, olaszból készült műfordításai – amelyek sorában elsőként tolmácsolta m. nyelven Dante műveit – ma már csak történeti jelentőségűek. – F. m. Sonett koszorú (Fiume, 1831); Váltó óvások (Buda, 1840); Cs. F. költeményei (Pest, 1841); Utazás Olaszországban (Buda, 1844); Cs. F. beszélyei (I-II, 1846); A magyar csődtörvénykezés rendszere (Pest, 1846); Makó város közönsége úrbéri viszonyainak jogtörténelmi rövid vázlata (Szeged, 1859). – Irod. Litványi László: Cs. F. élete és irodalmi munkássága (Bp., 1931).