Csatáry Lajos, Grósz (Nagyvárad, 1832. nov. 16. – Bp., 1907. nov. 16.): orvos, igazságügyi orvostani és közegészségügyi szakíró. Mint bécsi orvosnövendék részt vett a forradalmi szabadságmozgalmakban, majd hazatérve honvédtiszt lett. A szabadságharc után 1852-ig emigrációban volt; őrnagyi rangban szolgált a török hadseregben. Ezután végezte el a bécsi egy.-et, 1857-től 1868-ig Bihar vm. törvényszéki orvosa. Mint a törvényszéki orvostan magántanára 1859-től 1868-ig a nagyváradi jogak.-án, 1868-tól a pesti egy. jogi karán a törvényszéki orvostan előadója, 1870-től a MÁV főorvosa. 1872-ben egy. magántanár. 1906-ban nyugdíjba vonult. Tagja volt az Orsz. Közegészségügyi Tanácsnak. Jelentős szerepe volt a hazai közegészségügyi intézmények (bábaképzés, vasúti egészségügy, mentőegyesületek stb.) megszervezésében. Nemzetközi vonatkozásban is elsőként szervezte meg a vasúti egészségügyi mentőszolgálatot. – M. Orvosi rendőrség (Pest, 1863); A törvényszéki orvostudomány gyakorlati kézikönyve (Bp., 1888); Az Országos Közegészségügyi Tanács 25 éves története (Bp., 1893); A vasúti egészségügy kézikönyve (Bp. 1905).