Csatkai Endre (Darufalva, 1896. aug. 13. – Sopron, 1970. márc. 12.): művészettörténész, múzeumigazgató, Kossuth-díjas (1954), a művészettörténeti tudományok kandidátusa (1952). 1914-ben beiratkozott a bp.-i tudományegy. bölcsészettudományi karára, tüdőbajával azonban több évig szanatóriumokban kezelték. Ezt az időt önképzésre használta fel. 1918-ban rövid ideig az egy.-re járt, majd a soproni munkás könyvtárban dolgozott. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsben művészettörténettel, színháztörténettel és levéltári kutatásokkal foglalkozott. 1923-ban hazatért. 1924-ben folytatta tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en. Visszatelepült Sopronba és csaknem 20 éven át alkalmi megbízásokból, tanításból, újságírásból élt. 1925-től kezdve egyre többet dolgozott a kismartoni Wolf-múz.-nak. Átköltözött Kismartonba. Folyamatosan átvette nemcsak az egész gyűjtemény, hanem a könyvtár kezelését is. Csakhamar megbízást kapott Dagobert Frey bécsi egy.-i tanárral együtt az osztrák műemléki topográfia 24. kötetének megírására, amely Kismartont és környékét ölelte fel. 1932-ben Kismartonban Haydn-kiállítást rendezett, és hozzá katalógust készített. 1936-ban ugyanott rendezte a Liszt-kiállítást is. A nácizmus előretörése miatt elvesztette állását, visszaköltözött Sopronba. Művészettörténeti cikkeket, tanulmányokat írt. 1944-ben munkaszolgálatra hívták be. A háború végét betegen, megsiketülve érte meg. Megbízták a romos soproni múz. újjászervezésével, ami már 1947-ben megnyílt. A múz.-ot nemcsak tudományos központtá, hanem közművelődési intézménnyé is fejlesztette. 1963-ban nyugalomba vonult. 1952-től az MTA Művészettörténeti Főbizottságának tagja volt. 1955-től haláláig szerk. a Soproni Szemlét. – Tanulmányainak száma több százra tehető, főként a 18–19. sz. művészetével foglalkozott. Hagyatékának nagy része, könyvtára és éveken át gyűjtött cédulaanyaga a m. műgyűjtés történetéhez, a soproni Liszt Ferenc Múz.-ba került. 1953-ban – szerzőtársaival együtt – elkészítette a Sopron és környéke műemléki topográfiája c. kötetet, amelyért Kossuth-díjjal tüntették ki. – F. m. A soproni muzsika története (Sopron, 1925); A 19. század soproni festészetének és a Soproni Képzőművészeti Kör történetének vázlata (Sopron, 1927); A Soproni Városszépítő Egyesület története (Sopron, 1929); Soproni ötvösök a XV-XIX. században (Sopron, 1931); Sopron környékének műemlékei (Sopron, 1932); Die Denkmale des politischen Bezirkes Eisenstadt und der Freien Städte Eisenstadt und Rust (Österreichische Kunsttopographie XXIV., Wien, 1932); Sopron vármegye műemlékei (II., Sopron, 1935); Régi soproni házak, régi soproni családok (Sopron, 1936); Idegenek a régi Sopronról (Sopron, 1936); Sopron vármegye műemlékei (III., Sopron, 1937); Zadjeli Schlachte Etelka soproni naplója (Sopron, 1943); Rövid vezető a soproni Liszt Ferenc Múzeumban (Sopron, 1952); Sopron és környéke műemlékei (Magyarország Műemléki Topográfiája II., Bp., 1952); Sopron (Bp., 1954); A soproni műgyűjtés története (Bp., 1958); A soproni színészet története 1841–1950 (Sopron, 1960); A soproni képzőművészet és zenei művelődés története (Sopron, 1962); Cégérek (Bp., 1971). – Irod. Domonkos Ottó: Cs. E. (Soproni Szle, 1970. 3. sz.); Zádor Anna: Cs. E. művészettörténeti munkássága (Soproni Szle, 1970); Herendiné Lakatos Éva: Cs. E. 1896–1970 (Magy. Kvszle, 1970); Bodnár Éva: In memoriam Cs. E. (Művészet, 1970); Gerencsér Miklós: Kamarazene a rokokó házban (Emberöltő, Bp., 1978).