Cseh István (Cegléd, 1916. febr. 21. – Bp., 1975. máj. 23.): festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső, Berény Róbert és Koffán Károly növendéke (1939–49), majd ugyanott tanársegéd volt. 1952-től a bp.-i műszaki egy. építészmérnöki karának rajztanszékén adjunktusként tanított. A Fényes Adolf-teremben (1959), a hódmezővásárhelyi Medgyessy-teremben (1960), a ceglédi Kossuth Múz.-ban (1967), ismét a Fényes Adolf-teremben (1974) volt jelentősebb kiállítása. 1947-ben elnyerte a köztársasági elnök képzőművészeti díját. Természetelvű, tömör, konstruktív stílusban dolgozó festő volt, ezen belül azonban bizonyos fokú dekorativitás megtartására törekedett. Főként a tájkép- és portréfestéshez vonzódott.